Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Burány Béla: Száz „hogy vagy?” - ma a Vajdaságban
64. — E lehet viséni... De má nem sokáig! Zannyukba zistent!... (Zenta, F. 40 körül, 1991-ben, a szerb—horvát hadi állapotok derekán, amikor némelyek szerint 12.000 magyar gyerek van besorozva Vajdaságból, s csak Zentán még több mint 1000 „cédula ki van írva”.) 65. a) —Rosszabb sose légyén!... (Férfi, 43 éves.) b) — Csak rosszabb né gyűjjön!... (Nő, 45 éves.) c) — Csak rosszabb né gyűjjön még sokáig!... Mer jobb úgysé léssz!... (Férfi, 65-ön túl, 1991. végén.) d) - Csak rosszabb né légyén! Mer nem nagyon van mitű várni a jobbat... (Férfi, katonaköteles, 1991.) 66. — Mongyam vagy mutassam?... 67. — Ahogy muszáj... — mondja nevetve. (Nő, 35 körül.) — Hát helyezkedj hozzá jobban! Hátha úgy jobb lész!... — Eh! Té is mindég!... 68. — Ahogy mások akarják... Még mindég!... (Férfi, 50 körül.) 69. — Tudod, úgy van az éppen, mint az ártán macska! Délelőtt a kanjára haragszik, délután még a nőstínnyire! Be-eteg, ősz mindén baja van!... Hát té tudod mán! Minek magyarázzam?... (Másról, férfi, 60 körül.) 70. —Hát-mégvagyunk... Még... (Férfi, katonaköteles, 1991.) 71. a) —Úgy ahogy!... Aztán még máj séhogysé! (Férfi, 40-körül.) b) — Még égy kicsikét!... Aztán máj séhogysé... (Férfi, 60.) 72. — Há-át... várjuk a „telet”... (Nő, 60 éves.) 73. a) — Hát, éldégélünk!... b) — Hát, éldöglődünk!... 74. — Hallod! Nem oan jól mint húsz évvel ezelőtt! Akkó valahogy gyakrabban is tanákoztunk... 75. —Hát úgy öregéssen! Aszongyák: „Hatvan felé, hazafelé!” Még hogy azon fölü, az a ráadás! Tudod, Bécikém, aszondom én: Olyan is az! Bassza még a nádirigó!... 76. — Öregszünk, Bécikém! Öregszünk! Még még vénülünk is! — Ropogtat el egy csendes káromkodást a foga közt. (Férfi, 75 éves.) 77. a) — Hogy né vónék, ha mán léttem!... b) — Hát... vagyok me léttem! — Ősz még mindég nem ütték agyon kedét? — Há! Még a kóbor kutyák ugatása sé ártott még... (Szóváltás egy daráló előtt Zentán egy 75-ön túlival, a fogatos kocsi bakjáról leszólva.) 78. — Oda sé baszunk!... Mermá assé birunk lassan... (Férfi, 74 éves.)8 79. — Próbáld ki! Gyere a helyembe, máj mégtudod!... De cseréhetünk is!... (Férfi, 72 éves.) 80. - Hát... így magányossan, öregéssen!... Hogy léhet az embér má ilyen korba? Hazudik az, Bécikém, aki aszongya, hogy szép az öregsíg!... Hun itt fáj, hun ott fáj! Mégbaszta zapja zegísszet!... (Nő, 70-en túl, Felsőhegy.) 81. —Betegéssen. Tudod nem bírok hajúni a dérékamtú, oszt olyan rossz, hogy!... (Nő, 55-ön túl.) 82. — Éppen nem panaszkodhatunk a Sorsnak! de - Múllik az idő... (Nő, 70 körül, házeleje söprése közben.) 83. — Hát, -vót má jobban is oszt akkó sé vót élég jó!... (Férfi, 60 körül.) 84. —Léssz még rosszabbul is!9... —mondja fanyarul nevetve. (1991.) 85. —Hát... mint a zsidók Európában, 37-ben... (Értelmiségi férfi, 62 éves, 1988.) 86. — Rosszabbul mint tégnap, jobban mint hónap!... (Férfi, 55 körül, 1988.) 56
