Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Burány Béla: Száz „hogy vagy?” - ma a Vajdaságban
minőségéről, rengeteg dolgot megláthat akinek szemei vannak a látásra, mint ahogy egy szétszórva lelt csontkupacból könnyen kikövetkeztethető az egész állat. Szóval: Hogy vagy? * * H= 1. — Mint kutya a kútban!... (zentai diák, 1940-es évek)1 2. a) — Mint a falhó vert lófasz!...2 b) — Mint lófasz a hidegvízben!...3 (zentai diákok, 1944-es évek.) 3. — Köszönöm magas kérdésed, élég alacsonyan!... (Kifejezetten palóc nyelvjárású zentai diák, 1945 után.) 4. — (—Hogy állsz?) — Két lábon, Mint kakas a világon! (Gyerekkori sztereotípia.) 5. — (—Ho-ógy vagy, Erzsikéin?!) — Köszö’m jó, hát maga? (Diáklány, 18 éves, 1949.)4 6. — (— Hogy ityég a fityeg?!) a) —Hát... mán csak... lötyög... (Férfi, 78 éves) b) - Rityég! Mongyad kisfiam: — Ényim a pinába, tied a kutyába! (40 éves asszony, Monostor, 1978.) Mongyad, Józsikám: — Enyim a pinába, a kutyájé még tébeléd! (férfi, 45 éves, Zenta)5 c) — Hát... csak úgy emajzójjuk!... (Férfi, 75 éves, Felsőhegy) 7. — Az?! Mint a hal a vízben!... Éli világát!... (Másról.) 8. — Keményen, mint a süttök! — Nohogy!... — De bükkfadészkán!... (Férfi, (apám), 40 éves, 1940-es évek eleje. Fele tüdeje még megvolt.) 9. — Keményen, mint a vattacsomó! (Nő, 35 éves). 10. — Igyekszünk... a Szürke hátújjára... mer nagyon gyün az esső!... (Férfi, 65 körül, kocsirakászálódás közben.) 11. — Lassan, de biztossan... haladunk az öregsíg felé!... (Nagyapa, 75 éves, 1950.)B 12. — (— Hogy vannak kefék ere mifelénk? — Köszönöm csak vagyunk. Ülünk ősz mönünk... (Kovácsajtó előtt, szóváltás a mester meg az előtte elhaladó parasztkocsin ülők közt. — Felsőhegy, 1940-es évek.) 13. — Lassan de... bizonytalanú!... Mégkaptuk ezt a „griptát”!... (Kiált vissza a bicikliről. Férfi, 55 körül, 1980-as évek elején.) 14. — Ép testben... épp hogy élek... (Dr. ... — Zenta, kórház, 1963.) 15. — Össze-vissza, mint a hetipiac! (Nő, 55 körül, Felsőhegy, 1958.) 16. — Össze-vissza! Mint subán a szőr!... (Nő, 50 körül, Zenta, 1960.) 17. — Össze-vissza, mint a pinán a szőr!... De mind a kettőt e léhet viseni... (Férfi, Zenta, 45-körül, 1960-as évek). 18. —Köszönöm... hála Istennek!... Még így vagy negyven évig, osztakkó!... (Nő, 75 éves.) 19. a) — Hát, a bajokat lészámítva, — jó. b) — Hát, a bajokat lészámítva, — mégvónánk... c) - Hát, a bajokat lészámítva, — rosszú. — Mondja somolyogva a bajsza alatt. 53
