Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Cseke Péter: Kibéddel megáldott Ráduly János
— Mit tudsz arról, hogy a kibédi balladák miként épültek be a szűkebb és tágabb közösség művelődési életébe? — Tudomásomra jutott, hogy e népballadák jó néhány darabja számos alkalommal szerepel irodalmi színpadok műsorában. Nem sokkal a kötet megjelenése után például a marosvásár helyi „Szentgyörgyi István” Színművészeti Intézet hallgatói éppen kibédi népballadákból állították össze egyik műsorukat, Gergely Géza rendezésében. Bejárták vele Maros megye több vidékét... A nyárádszeredai középiskolások a Kőműves Kelemen című kibédi népballada-változat feldolgozásával országos díjat nyertek. A pécsi Jannus Pannonius Női Kórus előadásában három kibédi népballada hangzott fel dunántúli színpadokon, hogy aztán a kórus svédországi turnéja alkalmával svéd hanglemez is készüljön műsorukról. Ha már itt tartunk, hadd említsem meg azt is, hogy megkezdődött a kibédi népballadák térhódítása más nyelvi közegben is. A kötet 10-es számú balladája például — a Szegény kicsi Erzsi — a gyűjteménnyel szinte egyidőben jelent meg románul Petre Saitis fordításában a Dacia Könyvkiadónál (1975). Az 50-es számú ballada angol nyelven látott napvilágot 1976-ban a Journal of the GYPSY LORE SOCIETY-ban. Nagy Olga 1980 őszén már négy kibédi folklórgyűjtemény alapján elemezhette a „Ráduly-jelenséget”. Tanulmányának végkicsengése: jó érzés tudni azt, hogy „van hősi erőfeszítés, történik olyan »csoda«, hogy a tudományos feltételek mostohasága ellenére is fejlődik amatőrből rangos szakember. Ez azonban nem azt jelenti, hogy rábízzuk magunkat a »csodára«, elhallgassuk súlyos aggodalmunkat amiatt, hogy nincs néprajzi szakképzés, hogy a »hivatásos« szakemberek száma vészesen megcsappant, és nincs utánpótlás. Mert jóllehet vannak »csodák«, hősies erőfeszítések, és a jövőben is lesznek, a tudomány szolgálata mégiscsak azt kívánja, hogy ne csupán a »hősiességre«, hanem a kedvező feltételekre is építsünk!” ( Egy tudományos pálya tanulságai. Utunk, 1980/42.) 3 Ráduly János munkásságában jó ideig a rendhagyó jelleget vettük észre elsősorban. Azt emeltük ki, azt méltattuk — ha ugyan kellőképpen —, amit tanári munkáján túl, mintegy ráadásként végez felismerései sugallatára hallgatva; olyan szenvedéllyel, hivatástudattal és szakértelemmel persze, hogy a folklórtudomány korszerű műveléséhez szerezhetett magának illetékességet. A szintézist a gyűjtőmunkával egybeolvasztva új csapáson tört utat magának; eredményei, felismerései azonban nem csupán a tudományt gazdagítják. Tudományos munkássága őt elsősorban ahhoz segíti hozzá, hogy tanári hivatásának messzemenően eleget tehessen. Jó ideig magam sem értettem, hogy ez miként lehetséges... Eszményképek vonzásában — Nevelőként kezdtem a pályát, bentlakási felügyelőként, de már Erdős zen tgyör- gyön több időt töltöttem diákjaim folklórtudatának a felmérésével, mint fegyelmezéssel, az internátusi szabályzat előírásainak érvényesítésével. (Valószínűleg nem is volt szükség erre...) Kibédre kerülve aztán Ősz Jánossal és Seprődivel töltöttem feledhetetlen hónapokat. Miközben munkásságukkal ismerkedtem, rá kellett ébrednem arra: amit a folklorisztikában véghezvittek, az nem kis mértékben annak 43
