Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Cseke Péter: Kibéddel megáldott Ráduly János

Vekerdi József: ,,A szép balladaszövegek és dallamok mellett az előszó különösen leköti a figyelmet. A kicsi székely falu tanítója [...] európai szintű tudományos munkát végzett.” (Magyar hagyomány, cigány hagyományőrzők. Napjaink, 1976/2.)

Nem sokkal e szövegek olvasása után, 1977 májusában, arról faggattam Ráduly Jánost: a Kibédi népballadák egyértelműen kedvező fogadtatása után milyen lehetőségeket lát a továbblépésre?

— Bár tíz évig jobbára csak balladával foglalkoztam, már a szóban forgó gyűjtemény sajtó alá rendezésekor világossá vált előttem: ezen a téren is van még tennivalóm. És ez ugyancsak izgalmas feladat: egyetlenegy balladaénekes teljes repertoárjának monografikus feldolgozását végzem. Ez a kötet szerves kiegészítése a már megjelentnek. Majláth Józsefné Ötvös Sára balladakészletét ugyanis az egész falu balladatudásának az összefüggésében vizsgálom, s ez olyan folklórszociológiai megállapításokra ad lehetőséget, amelyek nélkül magyar folklórképünk bizonyára szegényesebb maradna.

— Kibéden élve miként lehet átfogó képet alkotni az országos, illetve a nemzetközi szintű folklórkutatásokról?

— A szakkönyvek, a népköltészeti kiadványok, ha késve is, de csak eljutnak Kibédre. Legalábbis a hetvenes évek derekáig hozzájutottam minden fontosabb folklorisztikai műhöz, akár magyar, akár román, francia vagy német nyelven jelent is meg... De már a hivatásos kutatókkal való együttműködésünk meglehetősen esetleges. Magam fölöttébb nagy hálával tartozom Nagy Olgának és Faragó Józsefnek, akik kezdettől fogva figyelemmel kísérik és támogatják gyűjtőmunkámat. Tanácsokat adnak, időnként — amikor ők is hozzájutnak — szakkönyvekkel látnak el. De már az is óriási dolog, ha olykor felhívják a figyelmem arra, hogy mi jelent meg. Nem ismerem eléggé vidéken élő kollégáim folklorisztikai tevékenységének feltételeit; aligha tévedek azonban, amikor ekképpen sarkítom a kérdést: két hivatásos kutató gondoskodhat-e valamennyi — szakmai figyelmet érdemlő — önkéntes gyűjtőről? Ezért hangsúlyoznám, hogy az intézeti körülmények között dolgozó kutatókkal való kapcsolattartásnak nem szabadna esetlegesnek lennie. Hiszen tevékenységünk szerves része az egész országot átfogó — nemzetközi érdekeltségű - folklórmentő munkának. A Művelődés hasábjain 1975-1976-ban lezajlott vita során — mely az önkéntes gyűjtők szakmai önképzését tűzte napirendre — különben is megfogalmazódott, hogy mennyire szükségünk lenne az olyan eszmecserékre, amelyeken megtárgyalhatnék közös feladatainkat. Mert nekünk a legnagyobb gondot még mindig a gyűjtésre vonatkozó módszertani útmutatók hiánya okozza. Olyan átfogó jellegű kérdőívek összeállítására, amelyekhez igazodhatnánk, nem került még sor. Ugyancsak megnehezíti munkánkat, hogy nélkülözzük a romániai — s ezen belül a magyar — folklórkutatás eddigi eredményeinek a bibliografikus feldolgozását. Nem is beszélve az olyan magyar nyelvű kézikönyvről, mint amilyenre a román kutatók mutattak eléggé fel nem becsülhető példát a Folcloristica romána megírásával és közreadásával. Ezeket a munkákat várjuk mielőbb az intézetben dolgozó kutatóktól. Igazán megbízható módon, a tudomány korszerű követelményeinek eleget téve csak ezeknek a munkáknak az igénybevételével dolgozhat az önkéntes gyűjtő. Munkája ilyenformán szolgálhatná jobban, hatékonyabban mind a tudományos célkitűzéseket, mind pedig a közművelődés napról napra növekvő igényeit. Hiszen az önkéntes gyűjtők legtöbbje azon fáradozik, hogy munkája eredményét nyomban be is építse annak a közösségnek a művelődési életébe, amelynek vonzáskörében él, és amelynek szellemi arculatának alakulásáért közvetlenül is felelősséget érez.

42