Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Cseke Péter: Kibéddel megáldott Ráduly János

— Nálánál megbízhatóbb és magabiztosabb embert életemben nem ismertem. Valósággal ragyogott a népéért. Ezért kellett elmennie, és ezért is jött vissza olyan hamar.

—Amerikából?

— Onnan. Engem is hívott, de nekem akkor már családom volt, nem mehettem. Pedig — ki tudja? — ha akkor vele megyek, hátha én is hasznosabb^ lehettem volna életemben. Hátha én is többet tehettem volna népem érdekében. Úgy emlékszem, arra akart feleletet kapni a népek konglomerátumában, hogy mi történik azzal, amelyiket a többi megpróbál átgyúrni. Egyszer tőlem is megkérdezte: „Hát te mit csinálnál, ha agyagból volna az ember?” Mondtam is neki, hogy akkor én úgy mintáznám meg, hogy a leginkább megközelítse az embert. Mert mindannyian törekszünk arra, hogy emberek legyünk, de hogy valaki minden szempontból megfelelne, olyant még nem ismerek.

— Tegyünk egy próbát, Jani. Figyeld csak:

kenyér fuszulyka kenyér semmi fuszulyka főtt törökbúza szilvaíz szilvaíz fuszulyka szilvaíz csirkehús paradicsomlé szilvaíz paradicsomlé kenyér kecsketej fuszulyka fuszulyka köménylé semmi kenyér

Ki írta ezt a szabadverset?

— Nem fogsz ki rajtam, barátom! Ötven kibédi tanuló napi étkezése: reggel, délben, este. A századfordulón itt tanított E. Keményül Katinka, s 1900-ban díjnyertes pályamunkát tett közzé az Egészség című lapban a környékbeli falvak táplálkozásáról...

— Látsz-e összefüggést a végsőkig redukált életmód és a kibédi nép egykori balladateremtő indulata között?

— Különösen akkor, ha a század eleji állapotokból megpróbálunk visszakövetkeztetni — nem történelmietlenül, persze — a XIV. századtól kezdve bekövetkezett történelmi-társadalmi változásokra. Hiszen a ballada a feudalizmus korának egyik alapvető népi műfaja... Nem véletlen, hogy Keményül Katinka az iparosítás, a mezőgazdaság fejlesztése, a közlekedés javítása és az orvosi ellátás sürgetése mellett a népnevelést akarta előmozdítani, hogy „oszolják az a mélységes sötétség, mely az agyukra, erkölcsi életükre nehezül”.

„A lakosság a múltban túlnyomórészt szőlőből, gyümölcsből, közel száz év óta hagymából él, ez az életforma pedig - a vele járó sokféle és sok társas munkával meg szórakozással — a népköltészet virágzásának elsőrendű kereteket kínált. Napjainkban mintegy 50 asszony ingázik a makfalvi lenáztató üzembe idénymunkára. A 18—50 éves férfiak közül mintegy 250-en kerékpárral, autóbusszal, vonattal járnak reggeltől estig Makfalvára, Szovátára, vagy hétfőtől szombatig autóbusszal a távolabbi ipari központokba: a gyulakutai hőerőműhöz, de főként a marosvásárhelyi és segesvári üzemekbe dolgozni. A kenyér kereső lakosság tekintélyes hányadának ez a világszerte mind jellemzőbb életmódja már nem igényli és nem tűri a hagyományos balladaéneklést, viszont a balladaismeret modernebb formáihoz vezethet...” (Részlet a kibédi balladatanulmányból.)

39