Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Fehér Zoltán: A mitikus kemence (Egy szexuális szimbólum Bátya folklórjában)
Fehér Zoltán A mitikus kemence (Egy szexuális szimbólum Bátya folklórjában) o • • reg kemence mellett is meg lehet melegedni” — mondta nekem a nagy “bölcsességet valamikor a 80 éves A. Balázs bácsi hasonlóan idős feleségére célozva. Nagy baj, ha már csak az igazi kemencéhez bújhat az öregember, mint ahogy a bátyai népdal mondja: Ha az ember megöregszik, A padkára odafekszik, Asszony nélkül melegszik. így hát igazat kell adnunk szószerinti és átvitt értelemben is a sárkeresztúri közmondásnak, amely szerint: „Jó a házban a kemence, még akkor is ha porfészek.” (BODNÁR) A kemencét antropomorfizálták, pontosabban nőnek tekintették a régi falusiak, hisz van „kontya”, „nyaka”, „szája”, „válla”, „köpönyege”, közkeletű a „banya” elnevezése, füstjét pedig a „pöndöly-kémény” vezeti el. (LÜKŐ 275.) F. Ferenc bátyai adatközlőm (ál)falucsúfolója, vagy inkább találóskérdése ebből a szemléletből fakad. „Hogyan sütik Dusnokon a tököt? Dusnokon úgy sütik a tököt, hogy a csutkát dugják bele a kemencébe, és a tökök a kemence szájában megsülnek.” A tök (férfi) és a kemence (nő) kapcsolatát tartalmazza az a Bátyán is ismert sirató-paródia, amelyben a feleség átlátszó kétértelműséggel beszél a halotthoz, aki előbb még tököt sütött. Tököd a padkán, Te meg a deszkán. Ugyancsak F. Ferenc mondta el a következő hazugmesét. (AaTH 1961B+; BN 1961++C). Rímes prózája híven megőrizte a régi képes beszéd sajátosságait. íme, a minket érdeklő részlet belőle: „Bementem egy vénasszony lakására. Kértem tőle szállást, de nem ajánlotta. Pörölgetett velem, pörölgettem vele. Innen bementem a kuckó szájába. A vénasszony fölfogta a borstörőt, négyszer-ötször hátba ütött. Nem állhattam ki a vénasszony ütését, fölhajtottam a pöndölkéjét, összefogdostam minden szőröcskéjét...” A szöveg szavai közül a bementem, a lakás, szállás, apörölgetés, a kuckó szája, a borstörő, az ütögetés egy másodlagos jelentést is hordoznak, bár erre is utal — ha csak „szőrmentében” is — az utolsó mondat. Tudjuk, hogy a gyermekköltészet sok olyan elemet őrzött meg, amely eredetileg a felnőttek világát tükrözte. A szövegek kétsíkú jelentéséből a gyermekhez csak az 22
