Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Körmendi Lajos: Zöld Kazán (Kazáni tatár és csuvas népköltészeti fordítások)
Körmendi Lajos Zöld Kazán vagy tűz után is megmarad a gyökér, avagy Magdi TT-Ä. A.azán (oroszul: Kazány) stadionjában szorongunk, nagy a tumultus, mindenki látni akarja a nagy műsort, melyet városszerte Magdi címen hirdetnek a plakátok. Magdi a hetedik szent imám, az utolsó próféta, akijönni fog és a világ végét hirdeti majd, ugyanaz, mint nálatok, keresztényeknél Krisztus második visszajövetele — magyarázza egyik tatár ismerősöm. Erősen alkonyo- dik. A város felé mutatnak: az ott a Szüjümbike torony. Szüjümbike egy tatár cárnő neve, akit réges-régen odaadtak az oroszoknak túszul, hogy azok ne támadják meg Kazánt. Mégis támadtak. A népmonda szerint ekkor a cárnő felmászott a ferde toronyba, és a mélybe vetette magát. Ez a torony a tatárság jelképe. Amíg kezdődik a műsor, az emberek beszélgetnek. A környékemen éppen az olajról. Egy Kuwait lehetne itt, magyarázza egy fehér tübetejkás férfi (ami azt jelenti, ő már járt Mekkában). A többiek bólogatnak. A tatárok adták a Szovjetunió olajának legalább húsz százalékát, mondja egy fekete tübetejkás. Micsoda lelőhely volt Aznakajeva, Almetyevszk, Bogulma (ez utóbbi jelentése: ne hajolj meg!), de már kiszopták az olajunkat a földünkből, s a tatárok semmi hasznot nem láttak belőle... Besötétedett. Ezeregyszáz éve vették fel a tatárok az iszlám vallást, ennek az ünnepe következik. Egy tatár énekes, rock-sztár, Albert Aszadulin énekli, hogy „Ember, mondd meg nekem, hová tűnt az én Bolgár iám...”, azaz a régi tatár haza. Szétárad a szép dallam a stadionban, amely a régi bazár (neve: Kő-lába) helyén épült. Az énekes elvonul a nézők előtt. Lelkes taps. Kisgyermekek vonulnak a színpad körül. Közben keleties, de modern zene szól. Fuvola ősi dallama száll, aztán egy drámai bumm, füst, zöld fény ömlik a színpadra (a zöld az iszlám színe). Aszadulin már a zöld fényben térdel, imát énekel, közben a gyerekek zöld leplet húznak le a színpadról. Az énekes már egy szurát énekel a Koránból, a gyerekek a zöld leplet lefektetik a gyepre, fuvolaszó, énekszó, narancsszínű, sárga, zöld, fehér színű fények, gomolyog a füst, Aszadulin gyönyörű népdalt énekel, gyerekek térdelnek a zöld leplen. Utána dobszó, keleti kosztümökbe öltözött tömeg lepi el a gyepet, a kisgyermekek összefogózva kígyóznak, a rock-sztár közben az egykori bolgári bazárról énekel, amely itt állt, amelynek népe íme most megelevenedett, sasokat, sólymokat, tigriseket, párducot, kígyót, pumát visznek végig a. nézők előtt, a jelmezesek lovakat vezetnek, már a színpadon is a kosztümös szereplők tömege, harsog az ének, póniló jön, szamár jön, a színpadon zöld, lila, narancs, vörös fény vibrál, micsoda harsány keleti forgatag! Doromb szól, kórus énekel, taps. A gyerekek hófehérben, úgy hajlon- ganak, mint Csontváry híres képén a figurák, végül leguggolnak, Aszadulin a 6
