Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - A. Gergely András: Értéktudat és történelem (Kiskunhalas a társadalmi tér-időben)
ségükben való konzerválás szándékával teszik ezt, hanem épp ennek a szövetségre is képes progressziónak támogatásával. Az akkor még nem divatos tömeglélektan jól ismert törvényei szerint (de a machiavellista tapasztalat szerint is) minden félreszorítás, minden rágalom egyúttal nemcsak gyöngíti, hanem fokozza is az ellenszegülő politikai akaratot, s hatalmi szempontból is egyszerűbb, ha a kunok konoksága az „álladalom” erősítésének és összefogásának eszköze lesz ily módon. S amíg IV. Béla familiáris kapcsolata érthetővé teszi pártjukat fogó törvényeit, majd IV. László kiváltságai is közvetlen rokonokat szolgálnak, lehetne mondani, hogy később már kutya sem fogta pártját ennek a „kutyafejú” népnek. Pedig: a 16. században koronabirtok volt, Mátyás a kunok utolsó csoportjának behívásával és letelepítésével megerősíti előjogaikat, s nádora után az első ember (comes supre- mus) a kunok nemesei közül választott személy volt. A később Pest megyéhez csatolt Halast I. Lipót 1692-ben függetleníti, és a kunok kezéhez visszarendeli, a kiskunsági törvénykezésnek megint központja lesz. 1703-ban Rákóczi ad kiváltságlevelet. 1745-ben Mária Terézia erősíti meg örökös szabadságukat és földjeik határát. 1751-ben, 1753-ban és 1799-ben statútumok erősítik meg a kunok jogait, úgy, hogy száz évvel a jobbágyfelszabadítás előtt vagyunk még! 1848-ban járásokra szabdalják a Kiskunságot, de Halas is megkapja önálló képviselőválasztási jogát. 1872-ben rendezett tanácsú várossá lesz Halas is, a régi kun önkormányzati szervek helyett polgármestert választanak, szétválasztva a közigazgatást és törvénykezést immár testületileg is. (Tálasi István: Kiskunsági. 55-60. p.; Kiskunhalas monográfia, 36—69. p.; Kiss József: A Jászkun Kerület parasztsága... i.m. 12. P>Tehát a kunok kiváltságossága nem egyetlen részeges király alkalmi gesztusa volt, s ha a halasi kunok történetét közelebbről nézzük, e sok kiváltság sem csak az uralkodóváltások miatt volt, hanem azok elvesztése miatt — és új ráki érdemlésük miatt is. Halas, mielőtt Hunyadi-birtok volt, 1561-ben fondorlattal adófizető birtokba került a Paksy-családhoz, akinek I. Ferdinánd adományozta. A névleges uralomtól (hisz egész idő alatt a török birtoka is volt Halas, kétfelé adózott is) 1692-ben fosztották meg a Paksyakat a nádor javaslatára. (Halas monogr. 41. p.). Ezt a statusvesztést, és azt a szégyent leszámítva, hogy mert az Egységes Párt képviselőjeként az ínségadók eltöröltetése vagy mentesítés érdekében közbejárhat: a különítményes báró Prónay Györgyöt választották meg képviselőnek 1921- ben és 1926-ban, tehát e megalkuvást leszámítva Halas voltaképp mindvégig a progresszió oldalán és bizonyos szempontból élvonalában állt. (Prónay után tíz évvel egyszer Gömbös Gyula mondotta, hogy ha megbíznák, akkor sem vállalná Halas képviseletét, mert annyira ellenzéki a város, sok gondot okozna...). Mindezek historikumát például a Kiskunhalas monográfia sem szégyenteljes eseménytörténetként kezeli, hanem ama szemlélettel, melyben minden, ami megelőzi korunkat, azért történt, hogy szocializmus épülhessen Halason is: 1766-ban a nép a Nemes Tanács ellen zendült, mert kivételezettségeket, átörökített hatalomviselést bizonyítottak rá a vezetésre... 1770-ben két ösztöndíjas tanul a debreceni főiskolám... 1789-től már postakocsi jár halasi megállóval... 1778-ban már orvosa van a városnak... 1882-ben a Pest—Szabadka vasút Halason is állomást épít... 1785-ben már 1039 ház van Halason, kb. 5500 embert jelent ez... 1846-47- ben a népszámlálás 10013 lakost talál Halason... 1880-tól a nemzetiségi törvény alapján álló ellenzéki országgyűlési képviselőt, Mocsáry Lajost választja meg újra és újra a halasi nép... 1860-ban és 1861-ben kisebb helyi népfelkelések törnek ki a Habsburg-hatalommal szemben... És így tovább, a huszadik századi munkásmozgalmon át a fölszabadulásig és a KMP várospolitikai programjától az eredményes építésig. Alapjában véve nincs is ebben a szemléletmódban semmi kivetnivaló, 58
