Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Pethő László: Rendszerváltás helyben - Egy jászsági falu az átalakulás éveiben
A., akit néhányan gunyorosan csak „etnikumnak” neveznek, a választások alkalmával az MSZMP színeiben jelöltette magát. Apja 45-ös párttag volt, ő 1971 decemberében jelentkezett a Munkásőrséghez, mondták, előbb lépjen be a pártba, így belépett. A nyolcvan fős alapszervezetből ketten voltak cigányok. 1989-ben újra megerősítette tagságát a Thürmer vezette MSZMP-ben. A választásokon három cigány jelölt közül ő kapta a legtöbb szavazatot: 248-at, ami annyit jelentett, hogy magyarok is szavaztak rá. Nem kaptak megfelelő tájékoztatást arra, hogy az etnikum, a kisebbség színeiben indulva nagyobb esélye lett volna. Ebben az esetben teljes jogú tagja lett volna a képviselő-testületnek, így viszont csak a szociális bizottságba delegálták. Tudomása szerint a falu lakóinak 10 százaléka, úgy 700-750 körüli cigány. 20-25 családnak - akárcsak nekik — nagyjából megvan mindenük. 10-15 család azonban éppencsak éldegél. Az egyik ilyen családból a férfi most szabadult ki a börtönből. Nekik négy apró gyerekük van, az asszonyka nem tudott semmit dolgozni, csak a kis családi pótlékból, meg a szociális bizottság által havonként adott 1-2-3000 forintból éldegélnek. Egy-egy bizottsági ülésre 80-100 kérelem kerül be, amiből 60-70%-ban cigány a kérelmező. Vannak olyan emberek is, akik 25-30 ezer forintot kapnak, pedig hatezeregynéhányszáz forint az egy főre eső jövedelmük, mégis kérnek. Van viszont olyan cigány család, ahol ez csak 2000 forintot tesz ki. A múltkorában egy, a minisztériumot is megjárt kérelmet tárgyaltak. Az illetőnek pedig jók az anyagi körülményei, olyanok, hogy a magyar családok között sincsenek különbek. Négyszobás, gyönyörűen berendezett lakásuk van, a gyerekeknek BMX-biciklijük, mégis ők követelték, hogy kapják meg 50 mázsa szén árát. Ugyancsak felfortyant ebben az esetben, mert ha nekik adnak, akkor a havi kétezreseknek mennyit kellene adni? — Indítványozta, forduljanak inkább a bírósághoz vagy ahová kell, de nekik akkor se adjanak! A településfejlesztő agrármérnök Z. J. nyugdíjhoz közeledő agrármérnök újra aktivizálta magát a közéletben. 1960-ban került az állami gazdaságba, 1968-76-ig a kerület tanácstagjaként képviselte dolgozóit a tanácsban. Utána megszűnt ez a választókerület, így hosszú időre kimaradt a helyi közéletből. Nem volt soha párttag, nem szereti a politikát, inkább szakmájában, a gazdasági vonalon igyekezett tevékenykedni. Az önkormányzati választások idején munkatársai biztatására indult el, biztos volt benne, hogy megválasztják. így is lett. A képviselő-testületen belül ő vezeti a településfejlesztési és gazdasági bizottságot. Kétéves tevékenységüknek nem sok látszatja van, nem tudnak olyan teljesítményt felmutatni, ami meggyőzné a lakosságot munkájuk eredményességéről. Ebben az is szerepet játszik, hogy az önkormányzatra olyan feladatok maradtak, amik komoly beruházást igényelnek. Hiába világos példul szinte mindenki számára, hogy szükség lenne telefonra, de a Telefonfejlesztési Társaság által kiszabott 600 előfizetőre kiterjedő kvótára csak 408-an jelentkeztek, ami veszélyezteti a megvalósítást. Hasonló a helyzet a gázzal is, amit szintén igényelne a lakosság, de a bekötendő házankénti 50 000 forintos összeget sokallják. A lakossági hozzájárulások nélkül pedig az önkormányzat nem képes vállalni a bevezetés költségeit. A községben nagyfokú a talajvíz szennyezettsége, ami a laposabban fekvő házaknál rengeteg problémát okoz. Vannak olyan részei a községnak, ahol a talajvíz ásónyomnyira van a felszíntől és szinte folyamatosam bűzlik. Most ennek felszámolására mutatkozik a legtöbb remény, és a polgármester vezetésével határozott 52
