Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Pethő László: Rendszerváltás helyben - Egy jászsági falu az átalakulás éveiben
dességében. Elismerést a rendszerváltás előtt inkább akkor kaptak, ha nem szóltak semmit. A szélesebb értelemben vett kapcsolattartásban egyszerűen nincs gyakorlatuk. Kanadában felmerült a kitelepülése gondolata. Felajánlották számára az egyik gyülekezet lelkészi állását. Az ajánlat rendkívüli módon csábító, hiszen a K.-i egyház 8600 forintos havi javadalmazásával szemben 1500-2000 dollárt helyeztek kilátásba. Ha a lelkészt csak az anyagiak vezérelnék, valószínűleg nem is beszélgethettünk volna K.-n. Egyelőre viszont nemet sem mondott a kanadaiaknak, de igent se. Újra át akarja gondolni, van-e értelme K.-i szolgálatának, a hívek mozdulnak-e avagy sem. Maradásának feltételeit firtató kérdésemre a következőket válaszolta: „Az kellene, hogy a hívek egy kicsit jobban jöjjenek templomba. Nem értem miért nem jönnek, mert rokonszenveznek velünk, hiszen ők maguk választottak. Jókat beszélgetünk, ha találkozunk, ha valami ügyet intéznek, ittragadnak. Jól esik beszélgetni. De miért nem jönnek el a templomba vasárnap délelőtt? A lelkész hiába örül annak, hogy itt a vezetésével egy új parókia épült, s talán a külső homlokzat rendbetétele is díszíteni fogja ezt a nagyon szép templomot, de ha belül üres? Ez tulajdonképpen egy lelkileg romos templom. És ilyen romok között az ember nem érzi jól magát.” A fiatal papnak egyéb gondjai is vannak. Megkeresték, legyen képviselő, de ő nem akarta vállalni, nem akart ezzel a döntésével szembekerülni a presbitérium elnökével, aki a kisgazdák híve. Végül mégiscsak jelöltette magát, de a testületi munka nem egészen az ő világa, úgy érzi, sokkal inkább a lelkek gondozásával kellene foglalkoznia, mintsem a helyi politizálással. A cigányság és szószólója A. F. ács-állványozó, a p-i Állami Gazdaságban a karbantartók csoportvezetője. Dolgos és igyekvő embernek tartják a faluban. A cigánytelepen született, sokáig ott is lakott nyolcadmagával egy szoba-konyhás házban. Hetvenötben költöztek be a faluba. A szülei már nem élnek, anyját 60 évesen a szívinfarktus vitte el, 55 éves korában elhalt apjának érszűkülete volt. A. F. testvérei mind itt élnek a községben. Öccse iszogatott, a májával százalékot ták le. A két húga és két nővére közül egyik sem dolgozik. Fiatalabbik nővére Pesten dolgozott, de felszámolták a vállalatot. A többiek a gyerekekkel vannak otthon, mert azok még elég kicsik. Ráadásul mindhárom sógora munkanélküli. Amíg volt munkájuk a téglagyárban, addig elég jól kerestek. A téglagyárnak vége, most szerveznek egy kft.-t, talán oda fognak majd elmenni, mert lejár a munkanélküli segély. A. F.-éknál három gyerek van: a legnagyobb tavaly fejezte be az iskolát, azóta elszegődött egy kft.-hez. A középső fiú most nyolcadikos, a legkisebb pedig hatodikos. 37 éves felesége régebben dolgozott, de vesezsugorodást kapott, így ki kellett venni az egyik veséjét. 67%-ban leszázalékolt, állandó szociális segélyként kap 5800 forintot. A.-nak hat évig ipara volt, akkoriban négy-öt hónap alatt keresett annyit, mint egész évben a gazdaságban. Most viszont ennek sincs keletje, a család egyik fizetéstől a másikig él. A gazdaságtól egy hold háztáji földet kapnak, abban idén hagymát termeltek. Állatokkal is foglalkoznak, a gazdaságból öt darab bikát vett ki. Találkozásunk idején kezdődött az iskola, ami kis pénz bejött a hagymából, az elment a gyerekekre. Ha a bikát leadják, annak árából megveszik a téli tűzrevalót, akkor másra nem nagyon marad. 51
