Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Pethő László: Rendszerváltás helyben - Egy jászsági falu az átalakulás éveiben
ezek már szabadok, játszani mehetnek. A motivációs tényezők közül mindenképpen megemlítendő, hogy a katolikus gyerekek számára az első áldozás, a reformátusoknak a hatodikos korukban tartandó konfirmáció jelenti az igazi vonzerőt. Ezeket az eseményeket a szülők és a nagyszülők is jobban számon tartják. Az első áldozás és a konfirmáció elmúltával azonban mind a gyerekek, mind a családok részéről csökken a figyelem. Az iskola a maga módján bekapcsolódott a helyi politizálásba, ami az önkormányzati választások idején is megnyilvánult. Hárman léptek fel jelöltként, közülük ketten be is jutottak a képviselő-testületbe, ami mindenképpen megfelelő érdekképviseletet jelentett. Az igazgató is ezt jelölte meg indulása legfőbb indokául: „megtanultam elődömtől, jó ott lenni, ahol az iskolát érintő döntések születnek.” Elhatározásában nem is csalatkozott, hiszen az iskola felszereltségének javításában, a pénzmaradványok elosztásában, a napközis ellátás feltételeinek biztosításában szerencsésen sikerült érvényesíteni az iskola érdekeit. A jelenleg 730 gyereket foglalkoztató intézet számára a 178 cigánygyerek jelenti a legtöbb fejtörést. Az iskola létszáma az utóbbi években 15-20 gyerekkel csökkent, lassan kiegyenlítődik a létszám, ezen belül azonban a cigánytanulók száma évről évre 1-1 százalékkal nő. Mind a gyerekek, mind a tanítók és a tanárok teljesítményeit jelentősen motiválják a továbbtanulási ambíciók. A végzősök közül 55-60% szakmunkásképzőben, 30-35% szakközépiskolában tanul tovább, s csak a fennmaradók csekély hányada megy gimnáziumba. Eddig a szülők többsége értelmetlennek látta gyermeke gimnáziumba adását. Nemegyszer előfordult, hogy a tanár vagy a tanárok afelé orientálták volna a gyerekeket, végül mégis a szülő szándéka bizonyult erősebbnek. Az adott körülmények között nagyon nehéz a minőség irányában elmozdulni. Az igazgató például egyik totális kudarcának tartja a matematika tagozatos osztály megszervezését. A szülői munkaközösség és több kollégája megkontrázta ebbéli igyekezetei. Pedig ha nem sikerül minőséget produkálni, akkor a szülők egy része mindenképpen elviszi a gyereket, az újonnan szervezett hat és nyolcosztályos gimnáziumok ebből a szempontból mindenképpen komoly kihívást jelentenek. A helyét kereső egyház és lelkésze A harmincas éveiben járó S. L. mintegy háromezres reformátusságot feltételez a községben, akik közül nyolcszázan támogatják anyagilag az egyházat. A fiatal lelkész nemrégiben Kanadában járt, és úgy tapasztalta, hogy az ottani magyarok százharmincas közössége sokkal élőbb és mozgathatóbb, mint a K.-i. A hívők ott eljárnak istentiszteletekre, felerészük rendszeresen megjelenik, és ami nem lényegtelen: nem mindig ugyanaz a fele. Ott a hívek akarnak egymással találkozni. K.-n viszont ez hovatovább akadály, mert esetenként egyeseket éppen az tart távol, hogy ez és ez az erkölcsileg romlott személy jár. Az egyházat támogató nyolcszáz hívő többsége el sem jön, hanem arra vár, hogy a lelkész keresse fel őket otthonukban. A lelkész egyre inkább úgy érzi, nem tud velük élő, személyes kapcsolatot tartani. Kanadában és az Egyesült Államokban azt is megtapasztalta, hogy sokkal szélesebb az egyház társadalmi jelenléte. Ott akármilyen társadalmi rendezvény, bál, vacsora van, arra mindig meghívott vagy díszvendég a lelkipásztor. Itthon ennek gyakorlására eddig nem is nagyon volt alkalom. Egyszer hívták meg a fiatal pedagógusok egy KISZ-gyűlésre, abból is óriási botrány keveredett. Az őt meghívó pedagógus és az alapszervi KISZ-titkár fegyelmit kapott. A faluban inkább az istentiszteletekre, meg egyéb hasonló alkalmakra készülgettek fel a maguk csen50
