Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Pusztai János: Önéletrajz (részletek)

Lettország, de talán még Besszarábia sem kerülheti el sorsát. A Nagybácsi- Amerika meg az Unokatestvér-Nyugat-Európa máris mentegeti a szovjet kommunisták (nagyrétiesen: komapisták) cselekedeteit. A szovjet elóbbrevaló, mint holmi „törpeországok” önrendelkezése, függetlensége. így volt ez ötvenhatban is, a magyar forradalom és szabadságharc hősi napjaiban. A szuezi ügy bombafüstje biztonságosan „fedezte” a Magyarországra gördülő szovjet gőzhengert. Az író nyilvánvalóan nem maradhat közömbös, érintetlen. Január tizenharmadika-tizennegyedike éjszaka feleségével, Lázár Ilonával a szatmári Unió vagon- és gépgyár környékén járkált. Hirtelen heves szél kerekedett és a különböző városi hulladékokkal együtt mindkettőjüket a kerítések, falak tövébe sodorta. Ica a környezetszennyeződésről kiabált valamit. Fiatal lány (mintha Emese) futott feléje vidáman egy rigmussal: Csukja be, hölgyem, a szemét, / nehogy belemenjen a szemét! Ica ámuldozva nézett rá, majd utána, de a „tünemény” nem foglalkoztathatta huzamosabban, mert tüntetők jöttek, nyeles préseltlemez-táblákat tartottak a magasba. Az egyiken ez állt: Téglatörmeléket sütöttek a kenyérbe! A téglakenyerek már ott is voltak a közelben; összevissza hevertek egymáson. Mocskos, zabálós, taknyos, nyáladzó kóbor- kölykök válogattak közöttük. A féltéglákat (félvekniket) ingyen vihették, ők azonban inkább az egészekbe ragadtak. Az író megbotránkozott, akár olyankor, amikor a román vezetőség a néptömegek különböző tiltakozó megmozdulásaira füle botját se mozdítja. Bukarestben éppen tízezrek vonultak az utcára; Iliescu, Roman és a nemzeti megmentési front ellen fenekedtek. Iliescu széles hülyegyerek-vigyorral külföldre utazott. És hova? Kínába! Ceausescu is odarepült diktatúrát, elnyomást tanulni. No meg, Észak-Koreába, Vietnámba. Szörnyű állapotok alakulnak ki, következnek be, ha a politikusok fejüket erőnek erejével az asztal alá dugják. Az írónak nem feladata a sopánkodás, ezért könnyedén visszamerül a múltjába. Romániának úgy hiányzik Európa, mint hátába a nyilallás, gondolja még közvetlenül a „felszín” alatt, azután már a várfalon hasal és az Előrében a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokról szóló, terjengős anyagokat olvassa. Csúcsai Jóska mellette az ő elmaradhatatlan Batsányiján szunyókál. Kinyújtott lába néha nagyokat rándul, mintha az órákig elhúzódó gyaloglásokra, szaladásokra emlékezne. Te, Jóska, alkalmatlankodik Jani, szerinted megvalósítható-e a teljes leszerelés? Öhö, válaszolja Csúcsai Jóska. Janinak más a véleménye. A kőkorszakban már „téma” volt a „fegyverek” elpusztítása. A barlang-szomszédok „befolyásukat” nem kímélve győzködték egymást: dobják el végre a dorongjukat, a baltájukat, csak abban nem tudtak zöldágra vergődni, ki kezdje? Figyelj, Jóska: Eisenhower kilép a Fehér Házból és látja: rengeteg ember legel a parkban. Elszörnyed, mentegetódzik, bocsánatot kér, a gyepre fanyalodókat különböző laktató finomságokkal megvendégeli. Jó. Kigurul fekete Volgáján Hruscsov a Kremlből. Mit lát? Szovjet emberek legelik a park füvét. Hruscsov megbotránkozik, kihajol a Volgából és odakiabálja: Ne pocsékolják el azt a drága takarmányt zölden, elvtársak! Télen majd mit esznek? Öhö, mondja Csúcsai Jóska. Jani elégedetlen: „Micsoda mormota!” (Szovjet regények hatása. Megtudni: milyen állat a mormota.) Jóska húzza a lóbőrt, holott Jani töltötte éjszakáját a fogdában (a karcerben), mivel a főhadnagy, a sós hónaljú Popescu-Lopescu-Tolvai- escu takarodó előtt porosnak találta a kofferjét. Bütykös mutatóujja nyomot hagyott a zöldre festett furníron. Imediat la career!, (Azonnal a fogdába!),

12