Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Lukácsy Sándor: A „szirénasíphangú dal”
Lukácsy Sándor A „szirénasíphangú dal” (Petőfi: Kemény szél fúj...) A MM. vers, melyet Illyés a „szirénasíphangú” jelzővel minősített, így szól: Kemény szél fúj, lángra kap a szikra, Vigyázzatok a házaitokra, Hátha mire a nap lehanyatlik, Tűzben állunk már tetőtül talpig. Édes hazám, régi magyar nemzet, Alszik-e csak a vitézség benned, Vagy apáink halálával elhalt? Illik-e még oldaladra a kard? Magyar nemzet, ha rád kerül a sor, Léssz-e megint, ami voltál, egykor? Olly hatalmas harcos, ki szemével Jobban ölt, mint más a fegyverével! A világot védtük hajdanában A tatár és a török világban; Váljon most, ha eljön a nagy munka, Meg bírjuk-e védni mi magunkat? Oh magyarok istene, add jelit, Ha a kenyértörés elközelit, Hogy az égben uralkodói még te A magad s néped dicsőségére! Ami indítékot adott megírására, Illyés szerint a február végén kitört párizsi forradalom; célzata „az elnyomott népmilliók felszabadítása”. Horváth János is a párizsi események visszhangjának mondja a költeményt, mely „ellenállhatatlan szuggesztív erővel kondítja meg a tizenkettedik óra jeladását”. Pándi Pál szerint „a költő a közeli forradalmat sürgeti”. De csakugyan azt sürgeti-e? Lukácsy Sándor és Fried István tanulmánya előadásként elhangzott 1993 márciusában a kiskőrösi Petőfi-konferencián (A Szerk.) 70
