Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Páskándi Géza: A szén memóriája (Kusztos Endre grafikái)
Páskándi Géza A szén memóriája Kusztos Endre grafikái A A. JL szén jobbára fekete. A fekete nem szín. Elnyeli a hőt, a fényt. A szén elnyeli a szivárványt. Megemészti. Ellentétben a fehérrel - ez se szín mely készségesen visszaadja színeinket. Például színképelemzés idején. Még a sorrendre is kínosan ügyel: vörös, narancs, sárga, zöld, halvány- és sötétkék, ibolya... Az átmenetekkel kiteljesül a kör, és bezárul. A vörös és sötétkék találkozása: ibolya. Minden párhuzamos szín találkozik tehát, s új árnyalatot hoz létre. Az „első szín” és az „utolsó” - a vörös és a sötétkék megszüli az átmenetet, a folytatást. A színvilág önmagába fordul... tökéletes kerek, gömbalak. E szerint: a fehér emlékezete jó. Memóriájában mintegy rétegesen - párhuzamosan - ott van származásának útja-képe. Kronológiák szerint, de egyidejűleg is. De vajon a feketének nincs memóriája? Nem tudná, honnan, kitől származik? A szén „identitástudata” netán zavart? Ez a méltóságérzet megsebzésével függne össze. Tévedés! A szén emlékezik. Ahogy az olaj is, hogy szerves eredetű... Sőt néha falevelek, gyíkok, rovarok lenyomatával támasztja alá történelmi biográfiáját. A sötét tömeg olykor szinte meghitten tárja fel „családi fényképalbumát”. Hanem a szén emlékezete ennyivel lezárul. S akkor jön a grafikus, a festő... Jön Kusztos Endre Erdélyből, a Kárpátok felől. Onnan, ahol tán még ma is szénégető boksák füstölögnek, ahol a „minerálék” kincses világa van. Ősi bányák, huták tövéből, ahonnan egykor a balladás, komor világú festőgrafikus Nagy István is érkezett. Kusztos emlékezteti a fék szenét a mindenkori priuszra. Füstölög a boksa. Szén születik a fából. A szén finom szén a grafikus kezében. A grafikus élő fákat rajzol. íme: a szén Művésze által emlékezik, hogy honnan vétetett. íme: a körforgás eleventől a holton át ismét elevenig. Annak a képéig legalábbis. Kusztos falusi világa, Kusztos fái odagyökeredznek emlékezetünkbe. Mint a szén mementói: miből lettél, mivé leszel. Karakteres fák, bokrok. Fabulákat rejtenek. Képzeletünk éber, „meghumanizálja”: e jellemek a sorsok. Mindig hátborzongató egy eleven táj szénnel megrajzolva. SZÉNRAJZ: A SZÍNEK TALPIG GYÁSZBAN. A színek hedonistája tetszhalott. Vagy tanatózis: megjátszott halál. Mégsem lehangoló: komor, de konok. A fekete e fenséges divat. A szénrajz - mint techné- filozófiája, s persze a művészé számunkra egyből su- gallatos. A filmrendező, aki a színek hedonista édenében fekete-fehér filmet forgat - cél- zatos és aszkéta, tehát önkorlátozó. Szadomazochista gesztusa már-már penet78
