Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Páskándi Géza: A szén memóriája (Kusztos Endre grafikái)
ráns. A szénrajz aszkézise ehhez hasonlatos. A geometriás irányzatok művésze lemond a temérdek, sok szeszélyes körvonalról, hogy oszlopot, kúpokat és gömböt lásson mindenütt. Áldozat: valamit valamiért. A szénrajz aszkézise ehhez hasonlatos. A pantomim művésze lemond a szövegről, arcán a pókhálófinom lélekrez- dülésről, elveti a tarka-barka mozgásvilágot - egy stilizált arcért, szinte rituális mozdulatokért. Úgy érzi ő is: „én vagyok lényeglátó, lényegláttató.” Mint minden, amiben tőszomszédságban van Kezdet és Vég, hosszabb nyugtató átmenetek, árnyalatok nélkül. Pantomim, sötét balett a színben. Képzeljünk el egy palettát csupa-csupa fekete festékgombbal. A szénrajzos festő - Kusztos Endre - ugyanúgy tartja (Hamlet a koponyát!), mintha ezek harsány színek lennének. Ugyanúgy tűnődik: melyik feketéhez nyúljon. Ugyanúgy eltávolodik, ugyanúgy keveri... Igen: a teljes arzenál ott a Sötétségben. Szénben, grafitban. Színes álmom volt ma éjjel* mondom, szénrajzokat láttam. A Kusztoséit. Egy szegeken ülő fakir az Öröm-ódát fütyörészi... Az ódon Modernség Kapuinál vagyunk, melyet „örök” modernségnek is szokás nevezni. 79
