Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Fodor András: A Cantata profana szövegének költői fordításai
után elindult, / El is jutott hús forráshoz, / Hús forrásnál szarvasokhoz.” Ebből a mozzanatsorból Erdélyi fordításában mindössze ez olvasható: „az ő édesatyjuk / felvette puskáját / s megtalálta őket. / Haj, mit is talált ő? / Csuda szarvasnyájat. / Űzni kezdte őket, / hideg kút fejénél / féltérdre is állott, / hogy közéjük lőne.” A legnagyobbik szarvas válaszában ugyancsak méltánylandó Bartók drámai ereje a „rétről rétre”-„kőről kőre”-„hegyről hegyre” fenyegető fokozataiban. Dicsérendő a hazahívó szülői ház bensőségesen meleg, láttatóan lírai fölidézése, (Erdélyi verziójából ez ugyancsak hiányzik!) elég csak az apa kérlelő soraiból az utolsókat idézni: „A fáklyák már égnek, / Az asztal is készen, / A serlegek töltve.” A fiú végső viszontválaszában pedig az őt megszólaltató komponista régi magyar költészetben való avatottságát szemlélhetjük: „Mert a mi szarvunk / Ajtón be nem térhet, / Csak betér az völgyekbe; / A mi karcsú testünk / Gúnyába nem járhat, / Csak járhat az lombok közt.” A zeneszerző költő-műfordító vállalkozásának igazi, utólagos elégtétele, hogy amikor tíz évvel az említett Nyugat-beli publikálás után Erdélyi József a ma már könyvritkaságnak számító Emlék c. válogatott verskötetébe fölvette a Szarvasokká vált fiúk-at, 7 sorral megrövidítette, s 8 helyen módosította az előző változatot, méghozzá csaknem mindenütt Bartók keményebb, tömörebb szövegértelmezéséhez igazodva. íme, hogy hangzik A legnagyobb szarvas (Erdélyinél a szarvasok vezére), fenyegetőzésének intrádája a költő első fogalmazásában, s a második, Bartók szövegezéséhez idomuló változatban: Felveszünk mi téged A mi szarvainkra, hordozunk mi téged hegyhátról hegyhátra oromról oromra, szikláról sziklára... (1930) Felkapunk mi téged a mi szarvainkra, s addig hajigálurik hegyhátról hegyhátra, oromról oromra, * hogy Ízzé porrá törsz... (1940) Bartók végleges változatában pedig így hangzanak a vonatkozó sorok: Mert téged mi tűzünk A szarvunk hegyére Es úgy hajigálunk Téged rétről rétre, Téged kőről kőre ízzé-porrá zúzódsz... Ami Bartók fordításának kritikai visszhangját illeti, meglepő netán, hogy a neves néprajztudós, a korábbi „Ortutays” időszakban méltánytalanul félreállított etnográfus, Lükó Gábor, 1947-ben, a debreceni Keleti Kapu II. évfolyamának 2. számában ezt állítja: „Bartók maga készítette fordítása sajnos, nem aknázza ki a magyar költői stílus és nyelv lehetőségeit”, ezért közzé teszi, majd A nap lakodalma, Román népballadák c. ugyancsak 1947-es debreceni kiadványban az eredeti román szöveg mellett is publikálja a szerinte Bartókét felülmúló autentikus tolmácsolást, Komjáthy Istvánét. Időt, fáradságot nem kímélve, sikerült megszereznem ezt a produkciót. Engedtessék meg, hogy fárasztó filológiai adatolásom után, netán a már-már fáradt megvidámítására is ideiktassam Komjáthy István művét. 62
