Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Fodor András: A Cantata profana szövegének költői fordításai
KILENC SZARVAS KOLINDÁJA Hé! szarvasok, Kilenc fiúk, Univerzum! Kárhoztatott Szilaj vadság, Kötetlen erő, Szabadság! Hej! nagyszerű Vezet-é Más felé is út? Rím kedvére Szabott verzum Rege-róka, vén apóka, Kilenc fiad feledében, Ott ríttak, haj, a rengőben. Nem is igen taníttatta Őket, bojtárnak sem adta, Inkább küldte, lopva-lesve. Rengetegbe, szarvas-lesre. Havasokban, hogy füreltek, Szarvasok nyomán, hogy mentek, Nagy gím csapására leltek. A nagy gímet nyomon űzik, Hát a nyom csak szűnik-tűnik, Keresik, kutatják soká, Válnak kilenc szarvasokká. Vén apójuk, apókájuk, Csak hiában vár reájuk. Majd hirtelen kapva-kapja, Könnyű íját megragadja, Lesre indul, rengetegbe, Rájuk is lel az avasba, A kilenc karcsú szarvasra. Féltérdére ereszkedik. Erős ujjal íjat feszít. Szarvasok közt legöregebb Ekkor így szól, ígyen kiált:- Apánk kedves, ki nagy kínnal Neveltél, ránk ne lőjj nyíllal, Megragadunk, fölemelünk, Ékes ágbogunkra teszünk, Elhurcolunk, el a messze, Havason fekvő fenyvesbe, Bejáljuk véled a tetőt, Sziklák sziklafokain át, Kirázzuk a lelked s velőd.
