Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Fazekas Katalin: Közel a falhoz; Origo (versek)
Fazekas Katalin Közel a falhoz Vajon mit érezhet egy zarándok, aki a fáradságtól ájulton zuhan a porba és esz- mélkedésének első pillanatában egy fényes halandót pillant meg, akit a még nem egészen éber tudat akár Jézusként is érzékelhet? (dehát mi volt ez a hirtelen támadt öncsalás, itt a keresztúton, ez a szenvedve előcsalt félmosoly közel a falhoz, ahol a múlt tavaszon feketére égett szívvel hútötte forró homlokát a köveken?) Mert mindannyiunkat egyformán fognak majd elfóldelni, végül is, te láttad meghasadni az egeket, láttad a feketét fóllobogni, és láttad a kórust felsorakozni egy halott arcában, s ha szemedből egy könnycsepp kifordul, felszántott föld az az Isten kertjében. Origó 1. Tél jön Örömóda egy rekviem fölött. Fogaskerék alatt szétzúzott csönd. A kerámia csempe-horizont - s a fúgák hálójából vér szivárog. Tengerzöld fény, tengerszínű terek. Atlyuggatott sík, kiáltó naplementék. Tengerszoros, apály, éjszínű kagylók. Szelíd őzek pillantása, leölt vadak üres, barna üveggé vált tekintete. És újra tél jön. Sötét reggelek nyirkos lehellete, rög, megfagyott föld. 26
