Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Fazekas Katalin: Közel a falhoz; Origo (versek)

2.

Konok szótlan napok

Csak nehogy összeroppanj, kértelek szavak nélkül, magam végleg feladva; mert nincsen csontom, húsom, nincs nekem titokban őrzött rejtett tartományom, mit fel ne tárnék üszkössé égve is.

És nem tudom miféle istenek hangtalan hangzó parancsa, mi hajszol, talán a fény, az őszi bölcs szelek illata, emlékszem jól a napra, vagy öncsalás ez is, illúzió valami láz, konok, szótlan napok egymásutánja, szigor és némaság.

A jéghegyek tömör hasábja.

Hajótörés

itt minden pillanat, és felszakít zárt kagylóhéjakat, ahol a lélek elszáradt hús, sötét, fekete kő, éjszín üreg; Hová űzöl te fényes délibáb, milyen szív ver kristálymelled alatt, hová bezárva, s megszületni vágyón dörömböl néma magzatként: önnönmagad.

3.

Origó

Falakba kövesült fekete csönd. Morajló tömbök néma hullámzása. A nappalok zománca megfakul.

Arcok zuhanó meteoritröpte, - a glóriává teljesült magány a szem rejtekalagútjának mélyén egy láztalan és nyugodt tükröződés.

27