Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Kerék Imre: Arcképtöredék Szepesi Attiláról

könyve lapjain. Ahogy egyik kedves költője, Rilke utalt rá: „a vers nem valami érzelem, hanem tapasztalat.” Az idézet folytatása is, úgy vélem, ráillik Szepesi Attila gyermeklírájára: e szerint a költőnek többek között „ismerni kell az állatokat, érezni, miként röpülnek a madarak, és megtanulni a hajnalban kifeslő virágok mozdulatait.”

Hadd igazoljam a fontieket könyve egyik szép darabjával, A dongó cíművel:

Dongó dongó, szárnyas medvebogár, virágról virágra szálló mezei poszméh.

Rozsdabarna szőrbundában gyújtód a virágport, édes nektárt szüretelsz a bújdosómák és a rétizsálya tányérjában.

Nem nyugtalankodsz,

pedig sürget az idő:

koraőszi szelek járnak,

dér csillog a gyujtoványfü szirmain,

a sárga ökörfarkkóró dísze lehullik

és téged fóldrevernek a dermesztő fagyok.

Testedet fölissza a hóié, szél tördeli üvegszárnyaid - csak áttelelő lárváid látják meg az ibolya szirmát bontogató derűs koratavaszt.

Ez a letisztult egyszerűség, közérthetőség teszi vonzóvá könyvét a gyermekek számára, akikhez - nem leereszkedve hozzájuk, hanem a felnőttekkel egyenrangúaknak tartva őket - szól. Pedagógiai rendeltetése könyvének legföljebb áttételesen érvényesül: abban, hogy a természet: tájak, madarak, virágok, rovarok felfedezésére ösztönzi a kisebbeket, fölkeltve érdeklődésüket, kíváncsiságukat, megmozgatva fantáziájukat, ugyanakkor fogékonnyá neveli őket a költészet, az igazi költészet élvezetére, szeretetére. Többnyire olyan állatokról ír, melyeket környezetében bárki megfigyelhet, találkozhat velük. Különben - mai költőink közt nagy ritkaság - Szepesi egész költészetének változatos, színes flórája, faunája van, mely a kevésbé ismert vagy ritkábban megfigyelhető fajokra, egyedekre is kiterjed, s ezzel a felfedezői szenvedélyével, új területeket a költészetnek meghódító asszimiláló képességével sajátos jelenség mai líránkban. Ahhoz a régebbi hagyományhoz kapcsolódik ezáltal, mely a füvészkedő-botanizáló Csokonaival, Fazekassal, Földivel vette kezdetét irodalmunkban, s folytatódott a nyugatos Tóth Árpáddal és másokkal századunkban is.

25