Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Tornai József: A menekülő (regényrészlet)

volt, aki szívből undorodott mindenféle gyanús rendőrfélétől. Nem „tudott” hát fólvilágosítással szolgálni. Arra meg gondolni sem mert a két jólöltözött, figyelmes úr, hogy a ponyva alá betérjen - mondjuk, a szakadatlan esó're hivatkozva.- Ott ülnek, unatkoznak a szobájukban - foglalta össze kellő' együttérzéssel helyzetük reménytelenségét a gondnok.- Mondja meg nekik, hogy a tanácskozás befejezése után kapnak egy példányt a magnófólvételekból - tréfálkoztak Farádi Szabóék. - Természetesen meg kell téríteniük a költségeket.

Azt csak hetekkel az erdőből való távozásuk után tudta meg Pista, hogy a megtorlás Damoklesz-kardja mégiscsak a fejük fölött lebegett. Filmrendező barátja mesélte neki, hogy földije, valamikori komája lévén, hivatta őt az örökkévaló párt legújabb ideológiai „főkolbásza”. Nagyon dühös volt, cselekvésre szánta el magát: „Közéjük kell csapni!” - csikorgatta ritkás fogát.- Meggondoltad? - kérdezte nyugodtan K.- Le kell állítani őket, mert aztán már késő lesz!- Már most is késő —, figyelmeztette Farádi Szabó barátja. - Mit akarsz csinálni?- A szervezőket lefogatom, az előadókat letiltatom, a résztvevőket kirúga- tom az állásukból. Majd lesz itt rend!- Tudod egyáltalán, miről tanácskoztunk?- Megkaptam a jelentéseket.- És? Nem voltak fontosak azok a témák? Nem voltunk talán elég felelősek?- Erkölcsi züllésről, gazdasági, politikai csődről, a főnök vakságáról beszéltek. Nem tűrhetjük...- Mit? Hogy az értelmiség gondolkodjon, hogy elébe menjen és megpróbálja elhárítani a katasztrófát?- Tehát te is velük vagy? Te is azt hiszed, hogy itt bárki belebeszélhet a dolgokba?- Nem bárki. A legjobb, legvállalkozóbb agyakról van szó.- Majd elveszem a kedvüket. Végül is szervezkedtek. Ez törvényellenes.- Új ember létedre azonnal magadra akarod haragítani az egész magyar értelmiség legismertebb tagjait, meggondoltad ezt barátom? Mi úgy vártunk téged, mint aki sokkal világosabb szemmel néz szét ebben a lehetetlen világban. Rögtön be akarod bizonyítani, hogy még csak meggondolásokra se vagy hajlandó? Hiszen egy csónakban evezünk.

így esett meg, hogy a párt főpapja elbizonytalanodott, a megtorlásra, a „lecsapásra” kommunistáink nem szánták el magukat. Ez volt az okosabb megoldás, bár a végkifejleten - gondolta számtalanszor Farádi Szabó - az ellenkezője sem változtatott volna.

A beszélő tűz igéi

Csöndes, meleg, júliusi este volt, Farádi Szabó ing nélkül heverészett a tűz mellé terített barna takarón. Nézte a tüzet, a lassan elparázsló nagy rönköket.

Még mindig nem mondott le arról, hogy Andris megérkezik. Állandóan figyelt, nem hallja-e meg szokásos, hosszú rikoltását a híd felől. De csönd volt,

6