Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Borbándi Gyula: Fogalomzavar a populizmus körül

és a kormány égető társadalmi és gazdasági feladatok elvégzése helyett majd csak az egymást követő elhatárolódásokkal és elítélésekkel tud foglalkozni. Úgy vélem, hogy akár a miniszterelnök és az MDF, akár a kormány és a koalíció a legered­ményesebben a nemzet sorsát befolyásoló döntésekkel mutathatja meg, hogy mi­lyen irányban kívánja vezetni az ország hajóját, és melyek azok a törekvések, ame­lyektől idegenkedik, és amelyeket téveseknek vagy károsoknak tart. Egyébként sem ártana, ha kevesebb lenne a szó, és több a tett. A nyugati országokban ész­lelhető haladást és jólétet is tetteknek, nem szavaknak köszönhetjük. Ez is köve­tésre érdemes példa. Érdekes jelenség, hogy mintha a Magyar Demokrata Fórumtól sem lenne idegen a populizmusnak, mint ártalomnak és veszedelemnek a képe, illetve az a felfogás, hogy káros, gonosz, undorító, elutasítandó, tehát méltán alkalmazható rosszalló, lekicsinylő és becsmérlő értelemben. Az MDF köreiben természetesen nem szokás másokat populistázni, de azzal, hogy némelyek elutasítják e jelzőnek az MDF-hez történő illesztését, érzékeltetik, hogy ők is a rosszallás kifejezésére alkalmasnak tartják. Megjegyzendő, hogy MDF-vezetők főleg akkor tiltakoznak e jelző rájuk aggatása ellen, ha nyilvánvaló, hogy gonosz és lejárató szándékkal történik. Csurka István például ezen az alapon tiltakozott a neki tulajdonított populis- taság ellen. „Populista pedig azért nem vagyok - mondotta egy interjúban -, mert Magyarországon egyszerűen nincs populizmus. Ahhoz vezérkultusz kell, olyanfaj­ta ígérgetési rendszer, amely nem a nép érdekében, hanem a nép felhasználásával politizál.” Csurka elképzelhetőnek tartja, hogy az 1988 júniusi erdélyi tüntetés volt „populistasága” kiindulópontja. „Lehet, hogy akkor csináltak belőlem popu­listát, mert látták, van érzékem az emberekhez szólni” (Kurír, 1991. márc. 2ö.). Az MDF és a populizmus összekapcsolásáról a legtöbbször Katona Tamás nyi­latkozott. „Szinte minden pártban vannak, s bármelyik pártban lehetnek popu­lista elemek, akik hatásvadász szónoklatokkal vagy demagóg fordulatokkal pró­bálnak híveket szerezni maguknak” - mondotta, és hozzáfűzte, hogy „nem látok... szélsőjobboldali veszélyt Magyarországon. Ha mégis valaminek a veszélyét érez- ném, az független a szélsőjobbtól. A populizmusra gondolok, amelyik bármelyik pártban, irányzatban megférhet, előfordulhat. A populizmus azonban egyáltalán nem egyenlő a szélsőjobbal, mégha hajlamosak vagyunk is vele azonosítani” (168 óra, 1991. márc. 26.). Egy másik interjúban arról beszélt, hogy a kelet-közép-eu- rópai térségben feléled a nacionalizmus, lábra kap a populizmus és felélénkülnek a szélsőséges irányzatok. „Nagy öröm - folytatja -, hogy olyan országban élünk, ahol ilyesmi nincs. Örülök annak, hogy Magyarország mentes ezektől a betegsé­gektől, és ha rajtunk múlik, az is marad (Kritika, 1991/12.). Ugyanilyen értelem­ben nyilatkozott fél évvel később, közölve, hogy sem ásatag nacionalizmus, sem antiszemitizmus, sem extrém szándékok „a parlamentben akár szélsőbal-, akár jobboldalról nincsenek társadalmilag veszélyes formában jelen” (Magyar Nemzet, 1992. júl. 11.). A Népszabadságban is arról beszélt, hogy „szerencsére nálunk nem komoly a populista veszély” (1992. júl. 25.). Mindebből kiolvasható viszont, hogy Katona Tamás a populizmust valami elvetendő dolognak tartja, aminek nemléte mindenképpen örvendetes jelenség. Kiss Gy. Csaba viszont felfedez némi populizmust az MDF-ben. „Kezdek érezni újabban, egy keresztény-nemzeti vonalat és egy jobboldali populista hangnemet” mondotta egy interjúban (Kritika, 1991/2.). Egy másikban arról beszélt, hogy „a két fogalom, népi és populista a közvélemény szemében összemosódott” (Esti Hír­lap, 1991. szept. 24.). 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom