Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Borbándi Gyula: Fogalomzavar a populizmus körül

és a kormány égető társadalmi és gazdasági feladatok elvégzése helyett majd csak az egymást követő elhatárolódásokkal és elítélésekkel tud foglalkozni. Úgy vélem, hogy akár a miniszterelnök és az MDF, akár a kormány és a koalíció a legeredményesebben a nemzet sorsát befolyásoló döntésekkel mutathatja meg, hogy milyen irányban kívánja vezetni az ország hajóját, és melyek azok a törekvések, amelyektől idegenkedik, és amelyeket téveseknek vagy károsoknak tart. Egyébként sem ártana, ha kevesebb lenne a szó, és több a tett. A nyugati országokban észlelhető haladást és jólétet is tetteknek, nem szavaknak köszönhetjük. Ez is követésre érdemes példa.

Érdekes jelenség, hogy mintha a Magyar Demokrata Fórumtól sem lenne idegen a populizmusnak, mint ártalomnak és veszedelemnek a képe, illetve az a felfogás, hogy káros, gonosz, undorító, elutasítandó, tehát méltán alkalmazható rosszalló, lekicsinylő és becsmérlő értelemben.

Az MDF köreiben természetesen nem szokás másokat populistázni, de azzal, hogy némelyek elutasítják e jelzőnek az MDF-hez történő illesztését, érzékeltetik, hogy ők is a rosszallás kifejezésére alkalmasnak tartják. Megjegyzendő, hogy MDF-vezetők főleg akkor tiltakoznak e jelző rájuk aggatása ellen, ha nyilvánvaló, hogy gonosz és lejárató szándékkal történik.

Csurka István például ezen az alapon tiltakozott a neki tulajdonított populis- taság ellen. „Populista pedig azért nem vagyok - mondotta egy interjúban -, mert Magyarországon egyszerűen nincs populizmus. Ahhoz vezérkultusz kell, olyanfajta ígérgetési rendszer, amely nem a nép érdekében, hanem a nép felhasználásával politizál.” Csurka elképzelhetőnek tartja, hogy az 1988 júniusi erdélyi tüntetés volt „populistasága” kiindulópontja. „Lehet, hogy akkor csináltak belőlem populistát, mert látták, van érzékem az emberekhez szólni” (Kurír, 1991. márc. 2ö.).

Az MDF és a populizmus összekapcsolásáról a legtöbbször Katona Tamás nyilatkozott. „Szinte minden pártban vannak, s bármelyik pártban lehetnek populista elemek, akik hatásvadász szónoklatokkal vagy demagóg fordulatokkal próbálnak híveket szerezni maguknak” - mondotta, és hozzáfűzte, hogy „nem látok... szélsőjobboldali veszélyt Magyarországon. Ha mégis valaminek a veszélyét érez- ném, az független a szélsőjobbtól. A populizmusra gondolok, amelyik bármelyik pártban, irányzatban megférhet, előfordulhat. A populizmus azonban egyáltalán nem egyenlő a szélsőjobbal, mégha hajlamosak vagyunk is vele azonosítani” (168 óra, 1991. márc. 26.). Egy másik interjúban arról beszélt, hogy a kelet-közép-eu- rópai térségben feléled a nacionalizmus, lábra kap a populizmus és felélénkülnek a szélsőséges irányzatok. „Nagy öröm - folytatja -, hogy olyan országban élünk, ahol ilyesmi nincs. Örülök annak, hogy Magyarország mentes ezektől a betegségektől, és ha rajtunk múlik, az is marad (Kritika, 1991/12.). Ugyanilyen értelemben nyilatkozott fél évvel később, közölve, hogy sem ásatag nacionalizmus, sem antiszemitizmus, sem extrém szándékok „a parlamentben akár szélsőbal-, akár jobboldalról nincsenek társadalmilag veszélyes formában jelen” (Magyar Nemzet, 1992. júl. 11.). A Népszabadságban is arról beszélt, hogy „szerencsére nálunk nem komoly a populista veszély” (1992. júl. 25.). Mindebből kiolvasható viszont, hogy Katona Tamás a populizmust valami elvetendő dolognak tartja, aminek nemléte mindenképpen örvendetes jelenség.

Kiss Gy. Csaba viszont felfedez némi populizmust az MDF-ben. „Kezdek érezni újabban, egy keresztény-nemzeti vonalat és egy jobboldali populista hangnemet” mondotta egy interjúban (Kritika, 1991/2.). Egy másikban arról beszélt, hogy „a két fogalom, népi és populista a közvélemény szemében összemosódott” (Esti Hírlap, 1991. szept. 24.).

61