Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
nem érdekel.” És ebből kiderült, hogy amiket mondtak rá, amit Darvas is mondott a referátumában, ezek a glosszák fájnak neki, igenis bántják, emberi önérzetében, méltóságában igenis sértik. Bárány T.: Ez teljesen érthető. Hát 1942-43-ban megjelent egy riport róla, vagy vele, amely úgy kezdődött, hogy ámokfutó, madárijesztő. Kiss K: A 20-as években is megjelent. _ Bárány T.: Ez 42-ben vagy valamikor. Ámokfutó, madárijesztő. Nem sokkal később ismerkedtem meg vele, ezt ő borzasztóan a szívére vette, és borzasztóan meg volt sértve, hogy ő se nem ámokfutó, se nem madárijesztő. Mindnyájunkban van érzékenység, ez teljesen jogos és természetes. Kiss K: Valamikor, talán 1965-66-ban esett, hogy mind égetőbbé vált, rendezni kellene a kéziratokat. Hogy miért? A kiadó, a Magvető, időnként nekibuzdult, és kéziratokat kért, hogy az életműsorozatnak tekintett vállalkozás újabb kötete nyomdába adassék. Tersánszky engem kért meg, hogy tegyek rendet a cselédszobában őrzött kéziratok és lapkivágatok között. Nemcsak a látvány, de a föladat is elképesztő volt: borzalmas hajókufferekben, meg katonaládákban, s nem tudom hány, talán tucatnyi nagy kartondobozban hevert az életmű. Képzeljétek el, csak úgy, beleszórva, borzalmas összevisszaságban! Volt ott gépelt szöveg is, de leginkább kutyanyelvek és kéziratok eredeti darabjai. A színműveket ezekből kellett összekalászolni. Talán könnyebb lett volna újra megírni ezeket a színpadi műveket. De mindet összeszedtem, és amit megtaláltam, azok nagyrészt ott vannak a Magvetőnél megjelent kötetben. Albert Zs.: Hadd szóljak itt közbe: egyszer engem felhív telefonon, és azt mondja: „Képzelje, találtam egy regényt!” A saját regényét csak úgy véletlenül megtalálta. Kiss K: Ez nem csoda. Lapkivágatok, egy-egy kötet bedobva, gépelt regénykönyvek, de össze-vissza. Ezt laponként el kellett rendezni, én nem tudom, hány hónapot töltöttem el vele. Albert Zs.: Nekem egyik legnagyobb élményem a Félbolond, egyszer baráti társaságunkkal evezni mentünk, és ezt vittük magunkkal, naponta ezt olvastuk közösen. Olyan ez, mint amiről beszéltünk, hogy Móricznál van még ennyire elevenen az élet, mint Tersánszkynál. Ez egy olyan regényformájú könyv. De én nem hiszem, hogy Tersánszkyt csak a kor akadályozta meg abban, hogy hosszabban írjon, bár a kortól is függhetett volna. Szerintem az ő formája már a Kakuk Marcinál is látszott, és a kisregényei... Bárány T.: Az is hat kisregény, a Kakuk Marci! Albert Zs.: Azt hiszem, a kor szülötte a kisregény. Nehezen olvasunk mi manapság... Kiss K: Nagy regényfolyamokat nem. Bárány T.: Ezzel én egy kicsit vitatkoznék, ezzel a véleményével. Tudniillik az igaz, hogy a 20. század találta föl a rövid műfajokat, egyszerűen azért, mert föltalálta a filmet. És a film mellett már nem lehetett kétezer oldalon fecsegni, amikor a film egy-egy emberéletet egy óra vagy másfél órás terjedelemben a néző elé tárt, akkor nem lehetett mérhetetlen hosszú könyveket írni, mert az emberek lecsapták. Amellett, a 19. századi írónak, ha elvitte a hősét Afrikába, akkor le kellett írnia, hogy milyen a sivatag, és milyen az oázis. A 20. századi írónak nem kell, mert mindenki látott filmet Afrikáról, és el tudja magának képzelni. Ennyiben rövidült a terjedelem. De azért azt mondani, hogy most ez a kornak az uralkodó műfajává lett, azért nem nagyon hiszem el, mert ugyanakkor fennmaradtak a vastag nagy regények, amelyeket fal a közönség. Albert Zs.: Én tudom, hogy van Martin du Gard, meg Thomas Mann, de... 45
