Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Bárány T.: Nem csak az, még Elfújta a szél is van! És ha volt könyv a 20. században, amit ronggyá olvastak, akkor ez azt hiszem, az. Ez emberi habitus dolga, tehát van aki szeret hosszan belefeledkezni valamibe, különösen a nyugdíjasok, különösen vidéki nénik, azok nagyon szeretik a hosszú regényeket. Egyszer könyvtáros koromban azt mondta nekem egy drága öreg néni, aki bejött a könyvtárba: „Édes fiam, valami szép könyvet adjon nekem.” S akkor raktam oda eléje minden, a 19. század minden nagy remekét, a 20. századét, de azt mondja: „Ez se jó, ez se.” „Hát - mondom - milyen kéne, néni?” Azt mondja: „Nem baj, hogy milyen, csakhogy vastag legyen és szerelmes!” Ilyen igény is van. Nem hiszem, hogy uralkodó a kisregény. Azt hiszem, hogy az optimális regény az a 250-300 oldal közötti. Tehát a 300 oldal körüli regény. Nem hiszem, hogy a 120 oldalas a kornak a regénye. Albert Zs.: Én sem hiszem, ez inkább a korra jellemző, talán így lehetne kifejezni. Bárány T.: Na igen, hát az időnk kevesebb. Albert Zs.: És mondjuk, az író idegrendszere is a kortól függ. Domokos M.: Én úgy gondolom, hogy minden igazi elbeszélőnek van egy saját mérete, ami immanens világ, a Tersánszky-regények, mivel nincsenek túlírva, rendkívül koncentrált írások. Bárány T.: Na, hiszen ez a titka, hogy ne legyen túlírva, és akkor 200-250 oldalon megy, ha nincs túlírva. Kiss K.: A Kakuk Marci szerkezete is ilyen. Mindenik rész lezárul, valahogy a maga módján. Aztán ott vannak még azok a kis novellák, amelyek szorosan ide tartoznak, szervesen kapcsolódnak a regény epizódjaihoz. A regény egyik-másik kiadásában is szerepel némelyikük. A szerkesztő figyelmén és ízlésén múlik, hogy közreadják-e. Domokos M.: Nem tudom, hogy most hogy adják ki a Kakuk Marcit, azt hiszem, a Magvetőnél már volt olyan kiadása, ahol csatolták ezeket a... Kiss K: Nem mindet. Bárány T.: Elkezdődött a Ruszka Gyurival. Tehát, ha utánagondolunk, ez Thomas Man-nál is tettenérhető, és még nagyon sok írónál, hogy elkezdődik egy 10-20 oldalas novellával valami, és amíg kibontakozik, egy regényfolyam lesz belőle. Kiss K: 1908-ban vagy 9-ben írta a Ruszka Gyuri ék karácsonyát. Bárány T.: Igen. 1912-ben, hajói emlékszem. Albert Zs.: Nem tudom, a magyar irodalomban kihez kapcsolható ő leginkább, merthogy miben hisz, miben nem, de az emberben mindenképpen. A Ruszka Gyu- riékról eszembe jutott a Legenda a nyúlpaprikásról. Az emberi jóság, mint a Mar- garétás dalban is. Egyszerűen az emberség az, ami az ő számára a legfontosabb. Bárány T.: Én azt gondolom, hogy ő ilyen szempontból Tamásival rokon, egyik oldalról, a másik oldalon pedig, és ez talán most furcsa lesz, amit mondok, de én- bennem mégis van egy ilyen, noha gyökerében más a két ember, és mégis van benne valami rokon Mórával. Mindenben egész más, de ebben a fajta életszeretetben, ebben az életörömnek a hirdetésében valahogyan a két írói mű nekem rokon, noha egész más gyökerű. És mégis, ha olvasok Mórát, és ha olvasok Tersánszkyt, akkor mindig valami átmelegíti a szívemet, mindig valami olyan életörömnek a hirdetését érzem, azt, hogy érdemes élni, érdemes csinálni, hogy érdemes nekifeszülni, még akkor is, ha az ügy, amibe belekezdtem, elromlik, tönkremegy, akkor is értelme volt a küzdelemnek. Szóval ilyen értelemben érzek én valamifajta lelki rokonságot. Nem stílusbeli, lelki rokonságot. Kiss K: Én inkább Krúdyt említeném. 46
