Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
netekkel: Kortesúton, Amerikában, és egyebekkel ajándékozott meg bennünket, az olvasók pedig mind nagyobb lelkendezéssel fogadták. Cseres T.: Ha ő angolul írt volna, akkor az ő modernizmusát követők serege utánozta volna. A Kakuk Marci történetek és a Viszontlátásra drága vagy amit nekem adományozott, a Kísérletek ifjúság, az csodálatos reveláció még ma is, ha beleolvasok, olyan, mintha ma írták volna. Albert Zs.: Fantasztikus, hogy ismertünk egy embert, akiről már Ady Endre is írt kritikát. Bárány T.: Igen, Ady nagyon elismerően írt a Viszontlátásra drágáról, hát tulajdonképpen azzal avatta őt igazából íróvá. Berza L.: Mindig csodáltam kézügyességét, azt, hogy teljes életéhez a fizikai munka is hozzátartozott. Remekül tudott elbánni a szerszámokkal, a fával, a bőrrel, a vassal és minden más anyaggal. A szerszámait gyönyörűség volt kézbevenni. Magam is szeretek barkácsolni, tehát tudtam, hogy milyen nagyszerűen forgácsol a gyaluja, fúrói, kézreálló kis vésői, mindegyik hegyes, éles volt, tehát lehetett velük dolgozni, és ezeket, mint az írótollát, úgy használta. Amint irodalmi remekműveit, olyan természetességgel alkotta meg a kis csónakot, a pingilingit - így hívta kis gitárját. Csinált egy- és kétágú furulyát, avarsíp utánzatokat, amelyek szerintem - sokszor hallgattam ezeket - szebben szóltak, mint a mostani fafurulyák. Cseres T.: Avarsípot darulábból kellett készíteni, és ő utánajárt, hogy megfelelő minőségű daruláb kerüljön a birtokába. 1962-ben Zebegényben időzött, és egy augusztusi délutánon a sajátmaga készítette csónakkal együtt strandolt, és aztán útnak indult egyedül, fürdőruhában, a csónakjában egy aktatáskával, ami degeszre volt tömve különböző holmikkal, de közben vihar keletkezett. Akkor már 74 éves volt, és Dunabogdánynál már tyúktojás nagyságú jegek estek. Törülközőjét elővette a táskájából, fejére csavarta és úgy evezett le a nagy viharban egészen a Római partig. 74 évesen. Berza L.: Teljes életet élt! Bármihez nyúlt, mindent teljes szívvel, örömmel csinált, és mindennek a végére járt. Kudarcain pedig úgy lépett át, mint apró akadályokon. Lehetetlen célokat nem tűzött maga elé. Első irodalmi kudarca után, 21- ben, öngyilkossági kísérletet tett. Beugrott az Erzsébet-hídról a Dunába. De hogy mennyire volt ez nála komoly dolog?... Ha valaki kitűnő úszó, és szép fejessel beugrik a Dunába, az onnan ki is úszik... Cseres T.: Harminc kilós kő nélkül a nyakában... Berza L.: Mert az, hogy Tersánszky a Dunába fojtja magát, olyasmi volna, mintha valaki úgy akarna öngyilkosságot elkövetni, hogy nem vesz többé levegőt. Ilyesmi nem létezik. Játszva kiúszott, és két hónap múlva elvette Molnár Sárit feleségül. Nem sokkal később kitalálta a Képeskönyv Kabarét. Albert Zs.: Mitől nevezték ezt Képeskönyv Kabarénak? Berza L.: Attól, hogy egyetlen egy díszlete volt, egy nagy könyv, ez helyettesítette a forgószínpadot. Csak lapozni kellett rajta, és máris ott állt a következő kisopera díszlete. Albert Zs.: Mekkora volt az a képeskönyv? Berza L.: Méternél magasabb volt, inkább embermagasságú. Előadás közben nem használt színpadi kellékeket, még széket sem. Leguggolt és úgy tett, mintha széken ülne. Tündéri kisoperákat adott elő. Ezeket maga írta! Zenei talentum volt, de csak játszott a muzsikával is. Egyszer bemutatta, hogy két hangon is tudott fütyülni. Az alumínium sípjával aranyos játékot csinált. Az előadáshoz történetet kerekített, így: Kodály Zoltán egyszer tanítványai előtt kijelentette, hogy egy furulyánál csak két furulya lehet hamisabb. Tehát a furulyáról rossz véleménye volt a zeneszerzőnek. A történet lényege pedig az, hogy Tersánszky akkor elhatározta, 40
