Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Legenda Tersánszky Józsi Jenőről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
tartottam, mivel 6 úgy írta le Osváthot, hogy papnak néz ki. És biztos voltam, hogy a Nyugattól ki fognak dobni kéziratostól, mert az elbeszélésem pont egy papnak a világiasabb kilengéseit tárgyalta. Egyéb történt. Három hónap múlva, 1910. február 16-án megjelentem a Nyugatban. Cseres Tibor: Nekem régóta volt ismerősöm, talán mondjuk barátom is Ter- sánszky Józsi Jenő, egy autóbuszon jártunk, a 2-es buszon, amelyre én a végállomás tájékán szálltam mindig fel, abban az időben, amikor hátul kellett felszállni és elöl kellett leszállni. Ez kötelező ritus volt az autóbuszoknál. Én felszállva előbb, már a leszálló ajtónál szorongtam, ő felszállt az Avar utca tájékán hátul, meglátván engem, harsányan megkérdezte, hogy hallottad? Mondom, mit? Bemondta az angol rádió, hogy ezek mind lógni fognak. Majd amikor előrefurakodott, akkor súgva mondta, hogy: Te - könyékbehajlítással mutatta -, egy ilyen ikersípot találtam. Avar sípot. Súgva mondta, nehogy valaki meghallja. Domokos Mátyás: Nem tudom megmondani, mikor ismertem meg őt, egyszer csak létezett. Ez valószínűleg abból is ered, hogy az olvasmányélmények és emlékek egybefolytak a személyiségének az élményével. Nem mintha azt gondoltam volna, hogy ő Kakuk Marci, bár az élete eseményei és történetei alapján lehetett volna erre is gondolni, hanem azért, mert alig ismertem olyan írót, akinek a személyisége ilyen fokú azonosságot mutatott volna műveinek a világával. Valószínűleg a Válasz körében ismerhettem meg Sárközi Márta körül, mert őrzök róla egy emléket, amit szintén nem tudok időhöz kötni, valószínűleg 1950-ben, vagy 51-ben történhetett, hogy Sárközi Mártát kísértem, aki a zugligeti Csiga úti kertjéből egy nagy kosár almát vitt a Fény utcai piacra, és ott a fasorban, ahol a Fasor elnevezésű cukrászda is található, jött Jenő bácsi, s meglátta Mártát, akivel a peronon álltam a nagy kosár almával, és akkor a járdáról odakiáltott: - Mártuska, már nem tart soká! Mármint a rendszer. Életveszélyes akusztikája volt akkor ennek a kiáltásnak. Sárközi Mártát nagyon szerette, kedvelte, ő is a Válaszban jelent meg, azonkívül nagyon jó viszony fűzte őt Sárközi Györgyhöz. Az Athenaeum kiírt a 30-as években egy regénypályázatot, a reggeli lapokban megjelentek a feltételek, és kora délelőtt Jenő bácsi bekopogott Sárközihez, akinél nagy értekezlet volt éppen. Bedugta a fejét az ajtón, az egyébként kedves szokása volt, hogy hosszú alakjából egy darabot betolt a másik helyiségbe, és odaszólt: - Gyuri! Tessék! - Megvan? Sárközi nem értette, hogy miről van szó. - Jenőkém, most nem jó, itt egy fontos megbeszélés folyik. - Csak azt mondd meg, hogy megvan? - Micsoda van meg? - Hát a nyertes! Erre Sárközi elnevette magát: - Megvan. - Jó, akkor nem gépeltetek, mondta Tersánszky és elment. A vicc az, hogy valóban megvolt a nyertes, gróf Bethlen István felesége, Bethlen Margit kedvéért írták ki ezt a pályázatot, aki mit sem sejtve, a Nagy valami című regényével meg is nyerte az első díjat. Azt hittem, hogy ez kitaláció, de a Nagy árnyakról bizalmasan kötetben van egykét célzás ezzel kapcsolatban, s azokból kiderül, hogy csakugyan így volt, csakugyan így történt. Ezért gondolom én, s így értem ezt az azonosságot. Nekem kamasz koromtól fogva, főleg a Kakuk Marci miatt, amit Püski jelentetett meg a Magyar Életnél, egyik legkedvesebb íróm volt, és soha nem éreztem azt, hogy az irodalom ennyire képes a létezésnek, az életnek elemi szabadságélményét megőrizni és visszaidézni, mint az ő könyvei, ezeket a legnagyobb szellemi élményeim közé sorolom. Albert Zsuzsa: Fantasztikus volt, most is magam előtt látom hórihorgas alakját a bőrkabátjában, amely, amikor én megismertem, meglehetősen kopott volt, meg 35
