Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Kabdebó Tamás: Minden út (még a hatvanas években is a Dunába visz) (elbeszélés)
Kabdebó Tamás Minden út (még a hatvanas években is a Dunába visz) ökosd nagyközség a Dunával párhuzamos, de attól távol eső műút két oldalán fekszik, célszerű magyar szegényemberek lakják, kiknek egyhar- mada dolgozni az Állami Gazdaságba jár, valamint túlélő sváb parasztok, kik kétszeres szorgalmukkal megkapaszkodnak a homoki szőlőben és a bajai ládagyár bérében, melyért biciklivel járnak be; továbbá bunyevác ivadékok, kik mindennemű tüsténkedéssel, cigányok, kik muzsikás vagy napszámos kényelmességgel, és messziről jöttmentek, kik a párt indáiba csimpaszkodva élnek, szopva a szipka végét és szlopálva a szőlő levét. A Dunáig kilométereket kell gyalogolni, biciklizni vagy kocsizni, Bökösdön nincs is hajóállomás, de van egy dízel komp, amit működtetni kell, egy stég, rajta bódéval, egy iszapos strand és egy iszamos árterület, hova nagyvízkor betüremkedik a Duna, és sáros vizével megjelöli a tocsogó nyárfák, füzek, mocsári tölgyfák derekát. Bükösdön van egy csodálatos templom, nem olyan öreg, mint a falu múltja, mi visszafelé a török idők előttig ér, de olyan káprázatosán szép freskót mutat fel szentélyében, melynek merő megtekintése maga felér megannyi búcsúval, melytől annak a mennyországnak a szegélyébe juthat az ember, melyet a szentkép ábrázol. A freskót a káplán, Prokop Péter festette, és csodájára jártak a műítészek. Nem úgy Vártavi Tibor, aki fő feladatának tartotta, hogy a bökösdi fiatalságot távol tartsa a templomtól, és a tanácsháza, azaz a kultúrterem irányába igazgassa, hovatovább a Népszabadság mezőgazdasági rovatát velük elolvastassa, s olykor közülük hajtókát válogasson a pártvezetőség évi három gemenci vadászatára, megvegye tőlük a legolcsóbb jóbort, melyet majd felárral adhat el a vadőr, erdész és fővadászmester mesterhármasának, mely bor bennfentes butykosokba, fonatos demizsonokba, külföldieknek mért kulacsokba és faragott vadászasztalokon kért butéliákba kerülend. (A fővadászmester - Mikszáth így mondaná - nagy selyma vala; görgő kocáit kiverte a makkosba, hozómra búgattabe a vadkanokkal. A kanok odaszoktak, s midőn megjöttek a fejesek, a kocavadászat szó új jelentéssel bővült.) Vártavi Tibor Nimródot nem kedvelő titkár volt, szép tohonya, bodrosfejű fiatalember, lekonyuló magyar bajusszal és mézédes orgánummal felszerelve. Kinevezését saját tündöklő tehetségén túl a dunahalmi nagybátyjának, Veigel Ignácnak köszönhette, ki magától értetődően úgy vélte, hogy saját regionális pozícióját erősíti az - namost az MSZMP-ről nem is beszélve -, aki unokaöccsének környékbeli bizalmi állást biztosít. 12
