Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 12. szám - Határ Győző: Nagydarab; Teára húszfillér (versek)
Teára húszfillér ahogy vakot világtalan s világtalant egy angyal vezetett: vastagcipőjű tuskólábú ütögeti a kövezetét a jobblába a vastagcipőjű - a balnál rövidebb a jobb mégis mióta eszét tudja mind a kettővel nyavalyog a közkórházig két kilométer annál nem adja alább ha kopog is bírja bivalyerős és nem reumás a faláb BEJÁRÓ BETEGEK boltívének majolika betűi alatt félkezek felhúzódzkodóban rácson nagyokat rántanak ismerős hosszú sorbaállás pad is orvos is kevés ha hozzávesszük, hogy kis baj a baj de halálig tartó kezelés kis-együgyű az ő baja kérem s nem is a kurtalábúság hanem a másik jobb ez a tuskó a dög durung holt husáng a tuskóláb ez az ő kopogója előre jelzi jövetelét hiteles ő- írása van róla: időrágta rongyon lila pecsét nem kéregét ő csak elfogadja szabott igénye: csésze tea hogy legyen hol hálnia fedél legyen mit ehetnie-ihatnia nem alkalmatlankodik nem molesztál: ma az utolsó alkalom legyen menetrendünk baráti eztán s viszonyunk is zavartalan egy világot görget tuskólábán s körülötte az összezáruló az irgalmatlan külvilágban a kimért úr nem lehet áruló ahogy vakot világtalan s világtalant egy angyal vezetett: vastagcipőjű tuskólábú ütögeti a kövezetei
