Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
21 Kedves Dani! Ha október 7-érői van az utolsó híred rólam, akkor elveszhetett egy levelem, mert én úgy emlékszem, hogy a betegségem rosszabbodásáról már írtam Neked, az pedig október vége felé lett nyilvánvaló. Annak, hogy nem írtam, ez volt az oka. Nyolc héten át minden fogalmazástól tartózkodtam (az én hypertoniám ugyanis foglalkozási betegség, mint bizonyos asztmákat a pollen vagy szőnyegpor, ezt a fogalmazás súlyosbítja) s most, hogy kb. 2-3 hete újra tollat vettem a kezembe, napi 11/2 órát engedélyezek magamnak. Azt azonban a lektorok már betáblázták: Kísérletező ember címen egy nagyobb gyűjteményt állítunk össze; melyben benne lesz minden „gályapadból laboratórium” jellegű írásom (Medve utcai polgári, Lányaim, Óraadók királysága, a műfordításról, s hypertóniáról szólók). Ott a hézagok kitöltése, keret-tanulmány írása, ilyen beszűkült munkaidő mellett, még mindig 2-3 hónapi munka. Azért hát ne is neheztelj, ha türelmedet próbára teszem. Én mindig örömmel olvasom hosszabb vagy rövidebb életjeleid-füstölgéseid; Rajtad át tartom Erdéllyel a kapcsolatot, ha ugyan kapcsolatnak lehet nevezni a felelősségérzetnek azt a bűntudatát, mely sokkal erősebb bennem még mindig s igen sok irányban, mint a sértett Körössényi hiszi. (Mellesleg neki is összeállítottam egy igen jó interjú-cikkes tervet, de ő vagy megbízói célszerűbbnek látták azt a torzképet leadni -150 ezer példányban.) Kérlek, írj hát, ha én hallgatok is. Néhány napja új kellemetlen felfedezésre jöttem; a balkaromon még 20 mmel több a vérnyomásom, mint a jobbon, amelyen idáig mértem; úgy hogy lehet, megint vissza kell süllyednem a némaságba. Családoddal együtt ölel: Németh László Budapest, 1962. január 8-án 22 Kedves Dani! Elég nehéz tél van mögöttem. A rámváró tavaszi borzalmak elől megpróbáltam Csehországba menekülni. Erre beraktak egy delegációba, amelynek az ottani könyvkiállítást kellett megnyitnia. Teljesen összetörtén futottam vissza. S most csak arra vigyázok, hogy Ella útja alatt valahogy összetartsam magam, (ápr. 16-án repül 4 hónapra Kanadába), s el ne rontsam a magam bajával anya és leánya örömét. Neked könyveimben küldöm szeretetem: egy részüket kedves küldöncnőd viszi, másikat egy földid, aki itt nagy emberré s a sors játéka folytán szomszédunkká lett. Családoddal ölel: Németh László (1962. áprilisában kézben küldött levél. A borítékon: V. Daninak. A „nagy emberré” lett foldim, a háromszéki születésű Dimény Imre, akkor mezőgazdasági miniszter, Némethék lakásszomszédja a Szilágyi Erzsébet fasorban. A „kedves küldöncnő” sepsiszentgyörgyi orvosbarátom lánya, D. Júlia, aki időközben Budapesten járt. Néki, egy noteszlapra tíz kérdést diktáltam le — lásd a folytatást - melyre a kérdezett írásban felelt, a bővebb magyarázatot a közvetítőnek adva meg. Említettek útján Németh László három könyvét küldte el, alábbi dedikációkkal: Sajkódi esték: „Daninak barátsággal Laci bácsi”, Budapest, 1962. április; Iszony: „Ibolyának és Daninak szeretettel Németh László” — Budapest, 1962 április; Változatok egy témára: „A Veress-családnak, unalmas óráikra »erdélyi« olvasmányul szeretettel Németh László - Budapest, 1962 április.) 48
