Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
befejeztük. Hátra van - a bemutató elviselése. Darvas darabja s az Élő holttest, melyet egy szovjet rendező rendez, elszippantotta az összes jó színészeket. De hát az én bemutatóim úgy is külön regény: - s ez sem lesz derűsebb fejezet a többinél. (Legfölebb én szoktam hozzá jobban a szégyenhez.) Sorsomban előnyös változás, hogy még az ősszel szereztünk egy garcon-örökla- kást; most 9-től estig, ott dolgozom; az estéket azonban feleségemmel töltöm. Így ha sok idő vész is el az ide-oda járással, nappal mégis nyugodtan dolgozhatom (a feleségemen kívül senki sem teheti be ide a lábát) s az ő lelki egyensúlyára is figyelhetek. Szeretném, ha írnál magadról, regényed haladásáról, a családodról. Ölel velük együttLaci bácsi Budapest, 1961. február 5-én 18 Kedves Dani! Igen köszönöm a Ver ess-család üdvözlő sorait, a vonalazottat, éppúgy mint a kalligrafikust s a nőiesen, madár-betűvel tovalibbenőt. A fényképet mellékelem; nem a kezem ügyében lévőkből emeltem ki, mert az én kezem ügyében nincsenek fényképek; hanem, a feleségem fiókjából loptam: most épp Pesten van s ezt nem nagyon szereti (Én nem tartom rossznak!) A születésnap - függetlenül a dátumtól - hozott jót s rosszat is. A jó, hogy a Bolyai II - szinte a kedvetlen s többnyire rosszul is játszó színészek feje fölött - mégis csak találkozott a közönséggel. Ez az utolsó,, termékeny év” nagy erőfeszítésembe került; kísérletnek is szántam: tudhatok-e még valamit, a régiekhez méltót írni vagy jobb mindent abbahagyni. S amikor barátok, hívek, sőt család már végleg meggyőzött az utóbbiról: a közönség mellém állt, nemcsak a darab kitapsolásában, de néhány újabb tanulmányom reakciójában is. A rossz: alig jöttünk le a bemutató után, egyik unokánk leforrázta magát s ami még rosszabb: a feleségemen is kiújultak az őszi súlyos tünetek. Már nem igen bízom benne, hogy ezt akár Sajkád is eltudja simítani. Új tervedet érdeklődéssel olvastam. Ezt is meg lehet csinálni persze, de azért mégis jobb, amit elkezdett az ember, előbb befejezni. Én beszélek, az önmagámnak való tartozások embere! Sajkódi estéket majd teszünk félre. Már csak az Eminescu viszonzásaként is, amely márciusban elért hozzám. Köszönöm. Már igazán fel kéne a román tudásom újítani. Szeretettel: Laci bácsi 1961. május 3-a 19 Kedves Dani! Bizony tenger ideje írtam már Neked. Az, hogy a feleségemhez fordulnak, a végső elkeseredés jele a levelező társaknál. De mentségemül hadd mondjam el, hogy Kanadában élő lányomnak, akinek hetenként szoktam írni, ezen a nyáron hat hétig nem írtam. Sajkódon egyik vendég a másikat váltotta; Judit lányom egy olasz fizikai konferencián volt, úgy hogy a két fiát kettőnknek kellett vállalni; amikor meg elkeseredésemben felutaztam Pestre, a feltorlott munkáimmal kellett birkóznom. A feleségem állapota jobb ugyan, mint a télen volt, de azért ő is megkíván egy csomó 46
