Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
Azt, hogy az emberek „tanítványaimmá” legyenek én sosem tartottam kívánatosnak; aki ezzel állt elém, később mindig valami kegyetlenséget követett el ellenem. Király István is tanítványom volt, sőt még ma is annak vallja - félig tréfásan - magát. Én azt szoktam mondani, legyenek Shakespeare és Tolsztoj tanítványai s nagyon örülök, ha az én könyveimben is találnák valami jót. így azért sem érzem magam felelősnek, ha valakinek kellemetlenségei támadnák ebből az egyoldalún vállalt tanítványságból. A találkozásból, bármily keserves volt az út ide: mégis húztunk tán mindketten valami hasznot: Maga a csalódását, amely hasonló kellemetlenségektől a jövőben megkíméli, én pedig egy kis magyar karakterológiai leckét, amely könnyebbé teszi a megválást ettől a nemzettől -s a világtól is. En is kívánok boldog új esztendőt s szeretettel köszöntőm: Németh László Sajkád, 1959. jan. 2-án 2 Kedves Dániel! Kissé aggódva tettem félre a levelét, hogy mi lesz benne. Örülök, hogy ez! Belátta, hogy az összetört testnek a keményebb fogás is fáj, s minthogy nem a fájdalom-okozás volt a célja, így írt, ahogy írt. A Bolyai szép téma s valóban Sepsiszentgyörgyre való. Egy fiatal orvos barátom feldolgozta már - de attól még beleöntheti más is élete mérgeit. Engem is bíztatott legutóbb egy erdélyi asszony - Udvardiné Fodor Ilona — de azt mondtam, csak tanulmánynak írnám meg, ha tudnék is írni egyáltalán. Őneki teljes irodalma van; a Rádió alkalmazottja különben. Szeretettel köszönti: Németh László Sajkád, 1959. jan. 14-én 3 Kedves Dani! Amikor a könyvem sorsáról van szó (még mindig nem tudom, megjelenik-e), vállat vonok: olyan mindegy, hiszen azt sem tudom, léteznek-e az emberek, akiknek írtam. Nos, a leveléből úgy látom, Sepsiszentgyörgyön van egy. A könyv mindazokra a kérdésekre választ ad, amelyekről ott ír; Tolsztoj 20. századi folytatására éppúgy mint az Égető Eszter fogyatkozásaira s 19. vagy 20. századi voltára. Addig hát nem is írok erről, amíg a megjelenés kérdése el nem dől. A jelzett folyóiratokat eddig nem kaptam meg - pedig kíváncsi volnék, milyenek is az írásai. A románban vittem a kelet-európai nyelvek közt, sajnos, a legkevesebbre. De épp most gondoltam rá, hogy a két kötetes prózai antológiám (amelyet még 41-ben Nagyváradon vettem s jórészt ki is preparáltam) újra el kezdem forgatni. De inkább olvasnék klasszikust, mint újságot. Ha egy fölösleges példánya volna - inkább prózaíró (Alecsandri, Eminescu van) s könnyű: Majd viszonzom. Egyelőre nem írok többet. Várom, mire megy Bolyaival. Szeretettel köszönti Németh László Sajkód, 1959. febr. 4-én 37
