Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
Az ötvenes évek végén, a szellemi terepfelveréshez a politikai körülmények egyre kedvezőtlenebbek lettek. A Társadalmi Szemle — melyet Romániában is terjesztettek — 1958. évi 6. számában megjelent a MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása A „népi” írókról, melyből az Igaz Szó is bő részleteket közölt. Az úgymond „állásfoglalás” megjelenése fölért egy főbekólintással. Németh Lászlót, „a mozgalom ideológusát” súlyosan megbélyegzik. A politikai vádak - romantikus antikapitalizmus, irracionalizmus, minőségi szocializmus, a fasizmussal kacérkodó fő eszmei forrásai, harmadik út, nacionalizmus stb. — nem először hangzottak el, de ezúttal töményen, együtt. A szépíró is csak ütéseket kapott, letaglózókat. A Galilei-dráma félrehúzódásra, alkalmazkodásra, kommunistákkal való szembenállásra nevel, sőt uszít. Rokon írói magatartást tükröz a Petőfi Mezőberényben is. Látszólag csak nagy regénye ússza meg egy körmönfqntan csúsztatott, logikailag zavaros fogalmazású mondatban: „Németh László Égető Eszteré-ben széles, realista igényű társadalmi tablót fest, amelyben a művészi becsület annyit kimondat vele, hogy a felszabadulás után nem a „népiek” járták a haladás fő útvonalát.” Következményeiben legsúlyosabb vádnak a szárszói beszéd hatásának kitelj esz- tése tűnt: „Németh beszédében kifejtett ideológia elevenen hatott nemcsak a szárszói konferenciára, hanem a felszabadulás után is, sőt eszmei lökéseit érezhettük még az ellenforradalom alatti és utáni szellemi zűrzavarban.” A november másodikán és harmadikén megjelent három cikke, az Emelkedő nemzet, Pártok és egység, Nemzet és írók is anatéma alá került, mint a harmadikutas nacionalista vonal felmelegítése „az ellenforradalom körülményei között”, ugyanis a Szovjetunióban megvalósult, Magyarországon is jelentős sikereket elért szocializmust szembeállítja a marxizmustól megfosztott szocializmussal. A súlyos elmarasztalások, jellegük szerint fenyegető vádak idején Németh László egy kis Balaton melletti telepen, mely talán a hajdani tihanyi csatorna sajkásaitól kapta nevét, Sajkódon élt. Az év nyarán épült dolgozóháza, az ún. „kisház”, melyhez ő is keményen segédmunkáskodott. Ebben az időszakban gyertyafénynél írt; tudtommal ez ideig nem közölt naplóinak ismerete nélkül is elképzelhető lelkiállapota. Első találkozásunkra, épp ez idő tájt, 1958 november havának második felében, az újra megindított hajsza körülményei között került sor. Már tizenkét éve nem voltam Magyarországon. Útlevelet kérni többször megkíséreltem, eredménytelenül. Adódott azonban egy háromnapos pesti társasutazás, elfogadható áron. Feleségemmel együtt belevágtunk. O, hogy először életében lássa Budapestet, én kettős céllal, hogy megismerkedjem Németh Lászlóval és Illés Endrével. Utóbbinak előző év nyarán megjelent kötete, a Krétarajzok, a végletesen elszürkült, keresztül-kasul ideologizált magyar tanulmányirodalomban kivételes, egyéni színfolt volt. Kíváncsivá tett írójára. A Balatonra F. M. (évek óta nem tudok róla semmit, neve leírására így hát nem hatalmazott fel) vitt le. O a Németh László által emlegetett barátom, mérnök barátom, akin keresztül könyveket is küldtem, sőt ő az „a fiatalember... akinek nevét se tudjuk”, aki egy bridzsklubban Németh Csillának oda adta — teljesen egyéni kezdeményezésként — Nemeik László, az esszéíró című tanulmányomat. F. M. Pesten az Emberi színjáték 1944 őszén, soha alkalmatlanabb időben megjelent két viharvert kötetével várt, valamint a Nagyvilág első, 1956-os októberi számával. Érzékeny, megértő és segítőkész volt Németh László iránti érdeklődésemben. Sajkódra motorkerékpáron mentünk le. Jókora késéssel indultunk. Esős, ködös idő volt, csúszós az út, már Pest határában vissza akartam fordulni. Barátom nem 34
