Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Grendel Lajos: Einstein harangjai (regényrészlet)
Grendel Lajos Einstein harangjai Regényrészlet j^V^Íeleg volt a toronyban, akár egy katlan fenekén vagy egy befőttesüvegben, amelynek bádogfedelét egész délután tűzte a nap. A lépcsőket mind összefosták a galambok, csiszicsuszi, tériszony, mindig csak előrenézni, ami a torony csigalépcsőin azt jelenti, hogy csak föl, ahol még melegebb van. Ez egy inkubátor, mondtam jó hangosan. De Einstein csak nevetett, mi az neki, ő haladt elöl, a fizikusok állóképessége csodálatos, s olyan fürgén kapaszkodott fel a lépcsőkön, mint egy ebadta tizenöt éves kölyök. Mindjárt leesek, sóhajtottam. Tériszonyom van, Einstein! De ő akkor már a harangokat mustrálgatta. Külön-külön megvizsgálta valamennyit, izzadó tenyerét mindannyiszor beletörölte fehér orvosköpenyébe. Előbb a legkisebb harangot kondította meg, így haladt sorjában, a legnagyobbnak a kötelére már kénytelen volt fölmászni, hogy megszólaltathassa. Füldugót kellett volna hoznom magammal. — Ne kényeskedj! — mordult rám Einstein. — Húzd a kisebb harangokat inkább. Ott az a bal oldali repedt. Meg kell gyógyítanunk. Nővér! Körbepillantottam a poros galambszaros padlástérben, s az egyik sarokból csakugyan elővágtatott egy kövér ápolónővér. — Hát maga hogy került ide? Mert hogy nem a lépcsőkön jött, szabályosan, az szent! A nővérke süketnek tettette magát, s egy hosszú, cérnavékony injekciós tűt készült beledöfni a sérült harangba. Biztos voltam benne, hogy ez nem fog neki sikerülni, ha fejreáll, akkor sem, ha akkora erő szorult belé, mint egy tűzoltóparancsnokba, akkor sem. De a nővérke hitte, hogy sikerülni fog neki, Einstein pedig sürgette, igyekezzék már, mert a harang tovább repedhet. A nővérke ekkor nagy lendülettel beleszúrta a tűt a harang falába, de a szúrás az én fenekemben fájt. — Ez fájt! — jaj dúltam fel. A nővérkében szemernyi részvét sem volt irántam. — Minek ugrott le — mondta. — Hisz itt vagyok a toronyban, nem ugrottam le! Néha városról városra vándoroltunk, mint hajdan az iparoslegények. Csak nekünk nem volt mesterlevelünk, se segédlevelünk, se semmi. Én semmilyen szakmához sem értettem, így azt hiszem, mi nem vádoroltunk, hanem csavarogtunk csupán. Igaz, Einstein fizikus volt, neki mindenütt megbocsátottak a hatóságok. De engem tömlöcbe akartak vetni, és mindenféle tolvajlást akartak a nyakamba varmi. Einstein minden faluban, minden városban megvizsgálta a harangok állapotát, s engem úgy mutatott be, mint segédjét. A hatóságokat azonban nem mindenütt sikerült félrevezetnünk, s akkor Éinsteinnek az összes tudományos tekintélyét latba kellett vetnie, hogy ne csukjanak le. Néha, a legváratlanabb 8
