Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Beke György: Vérvád a székelyek ellen
tói. Megfélemlítéssel és lélektani nyomással távozásra kényszerítették. Új lakóhelye: Gyulafehérvár. A tettes: Varga József, a sepsiszentgyörgyi Baromfitenyésztő' Vállalat igazgatója.” Stan mérnök nem is tudott arról, hogy őt megfenyegették, elűzték. Mikor felhívták figyelmét a Jelentésre, tollat fogott és nyilatkozatot írt: „A családommal együtt való távozásom Kovászna megyéből, a sepsiszentgyörgyi Baromfitenyésztő Vállalat Rt. kereskedelmi társaságtól nem Varga József igazgató miatt történt. Kovászna megyéből szabad elhatározásomból távoztam a gyula- fehérvári Baromfitenyésztő Vállalat Rt. kereskedelmi társasághoz, áthelyezéssel, amit magam kértem, anélkül, hogy Varga József nyomást gyakorolt volna rám... A vállalattól való eltávozásom előtt mintegy két hetet vártam arra, hogy beleegyezzenek az áthelyezésembe; az igazgató azt kérdezte tőlem, hogy jól meggondoltam-e eltávozásomat egy másik vállalathoz... Nem tudom, ki élhetett vissza a nevemmel a Hargita-Kovászna Jelentés készítésekor... (Háromszék, 1992. március 27.) Varga Jóska iskolatársam volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Állattenyésztő mérnökként a Brassó megyei Feketehalomban országos eredményeket ért el, többször küldték tanulmányútra nyugati országokba. Feketehalomból feljelentés miatt kellett eljönnie. Egy olyan bukaresti bizottság vizsgálta az ügyét, amelynek a felmérései alapján előzőleg halálos ítéletek születtek. Varga igazgatót semmilyen mulasztásban nem találták vétkesnek. Talán valamelyes nyomot sejtet újabb meghurcolása felé az, hogy szülőfalujában, Zágonban az 1989 decemberi változások után betörték házának minden ablakát. Mindenki tudta, hogy a helybeli románok tették. A rendőrség és az ügyészség azonban nem találta meg a tetteseket, és az ügyet lezárták. Mi volt az oka az ellene támadt indulatnak? Falujában ő szervezte meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. Sepsiszentgyörgy mozgalmas napilapja, a Háromszék sorra cáfolta meg a megye magyarságára szórt rágalmakat. Okos ellentpontozással románokat szólaltat meg a vádakról. A Jelentésben fontos helyet kaptak az „elüldözött” román ortodox papok vallomásai. Bárót városát a parlamenti bizottság egyik fő magyar nacionalista gócnak tartja, lám, Ciprian Manea papot elűzték onnan. Ha a lap munkatárs.,! a- róti magyarokat szólít utólagos tanúskodásra, ezeknek bizonyára eszükbe jut, hogy a görögkeleti pópák minden történelmi forduló idején - bármennyire fájdalmas ezt emlegetni! - gyilkosságokra uszítottak az erdélyi magyarok ellen, a kétszáz évvel ezelőtti Horea-lázadástól kezdve az 1990 márciusi marosvásárhelyi pogromig. Alexandru Cézár Dragos bányamérnököt csak a mai eset és annak tényleges háttere érdekli. Manea pap - mondja a főmérnök - „nem volt elüldözve Barátról, ellenkezőleg! 0 is tagja volt az NSZIT-nek - városi szinten -, és mindnyájan, az NSZIT tanácsa is, és az RMDSZ-vezetők is kértük, hogy maradjon, nem lesz semmiféle bántódása. Ellenkezőleg, mindenáron azt keresték, abban jártak, hogy elmehessenek e városból azért, mert a család lakással rendelkezik Nagybánya mellett, s így azt keresték, hogy hazamehessenek.” Hozzátette a baráti román főmérnök, hogy ugyanígy történt a székelykeresztúri Tóba pap esetében is, aki „úgy jelent meg a tévében, mintha elűzték volna.” Nyilvánvaló, hogy a székelyföldi románok figyelemmel kísérik egymás sorsát, szétfut közöttük minden hír, és majdnem két évvel az események után egy főmérnök nem hallgatta volna el az „elűzéseket”, ha azok igazak lettek volna. Ugyan, miféle veszély fenyegethetné igazmondásáért? Idézek a parlamenti Jelentésből: „Moldovan Dora újságírónő a sepsiszentgyörgyi Cuvintul Nou szerkesztőségében. írásaiért halállal fenyegették meg, arra kényszerítve, hogy távozzék a városból. Nem távo23