Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Tóth Pál Péter: Magyar szociográfia a Vajdaságban (1918-1941)
típusú összefüggéseknek a feltárására lett volna szükség. Erre azonban nem volt lehetőség, mert a kisebbségben élők, mindenekelőtt a magyarok megváltozott léthelyzetéből fakadó problémáinak feltárása sértette az új hatalmi-politikai berendezkedés érdekeit, illetve kívül esett azon.(14) Mindehhez Utasi Csabával egyetértésben még hozzá kell tennünk, hogy a folyóiratban megjelent szociográfiai írások valóban „fontos adalékot kínáltak mind a Kalangya fő törekvéseinek, mind pedig szépirodalmi eredményeinek és kudarcainak jobb megismeréséhez”.(15) Emellett azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a gátló körülményeket felismerő s jól érzékelő lapszerkesztők nem törekedtek, de nem is törekedhettek a bánsági, a bánáti magyarság ott és akkor jelentkező legfontosabb - azaz a kisebbségi lét problémáinak feltárására, hiszen azzal nemcsak az adott írás, hanem a folyóirat megjelenését is veszélyeztették volna. Mindezek után már csak igen röviden a Kalangyában megjelent szociográfiai írások faluról és a kisebbségi kérdésekről szóló közleményeivel foglalkozunk. 1. A faiu, mint sajátos közösség, amely megtart, s mely a nemzeti lét, az egészséges civilizáció, a tiszta kultúra alapja és feltétele, a Kalangyában közölt írásokban is megjelent. Ezekben azonban a falu léte közvetlenül nem kötött a magyarsághoz, a magyarság megmaradásához, mint a magyarországi szociográfiai írásokban. Ezekben az írásokban a vajdasági falu ugyanis a megváltozott helyzet következtében, a pontosabban meg nem határozott nemzethez, illetve még általánosabban az európai kultúrához kapcsolódott.! 16) A falu népének, a parasztságnak a napi politikai döntések múlandóságán túlmutató szerepéről írt Bartók Béla is a Kalangyában, amikor megfogalmazta, hogy a zene megújhodásához, a 19. századdal való teljes szembeforduláshoz az ösztökélő erőt, segítséget az addigi teljesen ismeretlen parasztzene nyújtotta.(17) Egészen más szinten és más összefüggésben, de Imre Lajos írása is a falu sajátos másságáról, s azokról az értékekről szólt, melyet a faluval szemben a város nem képvi- selt.(18) Igaz, kissé a karcolat stílusjegyeit viseli magán, de Herceg János: Egy óra falunkban című rövid írása Doroszló mindennapi életének szociográfiai hitelességű metszete.(19) Természetesen írásából nem egy óra alatt lejátszódó eseményekkel, hanem a helyi társadalom tipikus képviselőivel, s ezen személyek jellegzetes viselkedésmintáival, tevékenységével ismerkedhet meg az olvasó. A táj megtartó erejét, a korábbi erőfeszítések életet gazdagító szerepéről számos írás szól. Ezek részben egy-egy évfordulóhoz kapcsolódó megemlékező vagy beszámolójeliegű közlemények, illetve régi eredményekről és új kezdeménye.zésekről tájékoztatták a Kalangya olvasóit.(20) E témakörben a szociográfiai írásokkal szemben támasztott követelményeknek Csuka János: A jugoszláv agrárreform című háromrészes tanulmánya felel meg leginkább. Csuka János az ezekben a tanulmányokban bemutatott általános képet, az 1940-ben megjelent Akitől elvették a földet és akiknek odaadták című tanulmányában már a földosztás belső összefüggéseinek elemzésével árnyaltabbá tette. Az ezt követő írásában pedig már kifejezetten csak a magyar földmunkások élet- és bérviszonyait elemezte.(21) Csuka János a szociológiai kutatás lehetőségeit, módszereit nemcsak az agrárreformmal foglalkozó tanulmányaiban, hanem a Dunabánság kisebbségi népiskoláiról szóló írásában is eredményesen alkalmazta, melyben a noviszádi Történelmi Társaság főtitkárának, Kirilovity Dimitrijnek a magyarok bácskai asszimilációs sikereiről szóló megállapításait bírálta.(22) Az ő érdeme az is, hogy szinte a folyóirat mindenes „szociológusaként” demográfiai kérdésekkel is foglalkozott. O volt az, aki a jugoszláviai demográfia helyzetelemzése alapján már 1938-ban arra a következtetésre jutott, hogy Bácskában és a Bánátban élő magyarok körében kedvezőtlen demográfiai folyamatok érvényesülnek. 58
