Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Tóth Pál Péter: Magyar szociográfia a Vajdaságban (1918-1941)
írásában nemcsak e tényt állapította meg, hanem az okok feltárására is kísérletet tett.(23) 2. A szociográfiai jellegű írások másik csoportjában a kisebbségi helyzettel nem áttételesen, hanem közvetlenebb formában foglalkozó közleményeket soroljuk. Ezek részben általában a magyarság jugoszláviai sorsával, részben a Vajdaságban élő magyarok kisebbségi kultúrájával, társadalmával, az új helyzethez alkalmazkodó értékrend és életszemlélet kialakításának szükségességével, a kisebbség megmaradásának feltételeivel, illetve a nagy egyedülvalóságban, a Horvát-Szla- vónia területén élő magyar szigetek helyzetével foglalkoztak.(24) A szerzők tisztában voltak azzal, hogy a jövő lehetőségei nem választhatók el az ifjúság és különösen az értelmiségi ifjúság törekvéseitől. Ezek közül az írások közül mindenekelőtt Czirfusz Miklós, a zágrábi magyar egyetemi ifjúság pályaválasztásáról szóló rövid írását emelnénk ki. A cikk írója az 1920/21-es tanévtől az 1938/39-es tanévig nemcsak szakonként mutatta be és elemezte a magyar hallgatók számának alakulását, hanem a szülők foglalkozás szerinti megoszlását is feldolgozta. írásában rámutatott arra, hogy a jövő jugoszláviai magyar értelmisége milyen társadalmi rétegekből rekrutálódott, s hogy a végzés után mit is lehet majd tőlük várni.(25) 3. Mint ismeretes, Németh László bizonyos időszakban szinte folyamatosan publikált a Kalangyában, s elfogultság nélkül megállapítható, hogy ezek az írások nemcsak azért fontosak, mert a magyarországi folyamatokkal kapcsolatban ebben a folyóiratban láttak napvilágot tanulmányai, hanem azért is, mert nem egy összefüggésben számos, a Vajdaságban ottélők számára igen fontos kérdésekről, kérdésekkel kapcsolatban is kifejtette véleményét. Az 1934-ben megjelent egyik írásában például az ön- és a helyismeretben elmulasztottak pótlására, a nemzeti tájékozódás szükségességére hívta fel a figyelmet. Németh László ebben az írásában - napjaink feltételei között is érvényesen - fogalmazta meg: , A magyar kisebbségek sorsa attól függ, hogy mennyire tudunk tájékozódni helyzetünkben, megismerik-e igazán magukat és környezetüket, s sikerül-e küldetéssé alakítani balsors unkat.”(26) 4. Ha nem nagy számban is, de a folyóiratban azok az írások is megtalálhatók, amelyek a ,jugoszláwá” válás programját voltak hivatottak szolgálni. Természetesen eszükbe sem jut feltételezni, hogy a Kalangya a magyar nemzettudatot gyengítő, romboló szerepet vállalt volna. Csupán jelezni szeretnénk, hogy a jugoszláviai válság ekkor már nem tette lehetővé, hogy például Popovics Dáka írását ne közöljék. Igaz Popovics Dáka írása a Kulturbund „eresze” alatt gyülekező németekről szólt, de nem nehéz nem érteni a szerző intelmeit. Popovics Dáka ugyanis rosszallását fejezte ki a német kisebbség saját identitását őrző önszerveződése miatt, mert szerinte, ha „valamennyien saját abroncsainkkal vesszük magunkat körül és kultúr-, közigazgatási és tudományos életünkkel külön tető alá húzódván a nemzetiség csigaházába zárkózunk, könnyen és jogosan azt kérdezheti valaki: de hát hol van a jugoszláv állam?”(27) Jegyzetek 1. Lásd: Litván György: in: A szociológia első magyar műhelye, Bp. 1973 2. Szabó Miklós: Üj elemek az értelmiségi ifjúság mozgalmaiban az 1920-1930-as évek fordulóján, in: A haladó egyetemi ifjúság mozgalmai Magyarországon 1818-1945. Bp. 1978. 133-164. o. 59
