Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Tóth Pál Péter: Magyar szociográfia a Vajdaságban (1918-1941)
között Haraszti Sándorral vitatkozva - kifejtette, hogy az utódállamokbeli magyarság irodalmát szigorú kritikával nem szabad csírájában elfojtani, hanem már a tehetség apró szikrájának megcsillanását is gyöngéd biztatással, türelmes megértéssel kell támogatni, segíteni.(9) Talán nem erőltetett a párhuzam, ha megfogalmazzuk, hogy a drasztikusan megváltozott új helyzet okozta reménytelenségből - ahogyan Erdélyben a transzilvanizmus, úgy - a Vajdaságban a „helyi színek és zamatok”, a couleur local, a sajátos „vajdasági lélek” gondolatköre volt az az ideológia, amely a megváltozott körülmények között a megmaradás (félve fogalmazom meg!!!) elméleti megalapozását is volt hivatva szolgálni.(10) A két világháború közötti időszakban a Vajdaságban - mint az közismert - a magyar szellemi élet fontos műhelye volt a Kalangya és a Híd című folyóirat. Mindkét folyóiratban szociográfiai jellegű írások is megjelentek. Amíg azonban a Kalangya „csak” elfogadta és közölte ezeket az írásokat, addig a Híd szerkesztősége a szociográfiai irodalmat a progresszív társadalmi törekvések egyik megnyilvánulási területének tartotta. Ennek következtében az ilyen típusú írások elkészítését a Híd szerkesztősége nem bízta a véletlenre, hanem szervezőmunkával is hozzájárult ahhoz, hogy minél több tényfeltáró írás közül válogathassanak. Összességében azonban egyet kell érteni Utasi Csabával, aki szerint a Kalangyában megjelent valóságfeltáró írások „nem érik el sem az irodalmi szociográfia, sem a tudományos dolgozatok színvonalát”.(ll) Valójában ezek a közlemények nem szociográfiai írások: ezekben ugyanis nem ötvöződik és nincs jelen a nyers tények és az írói intuíció lüktető izgalma, amelynek következtében a valóságos összefüggések és a mélyebben fekvő okok feltárásával - releváns szociológiai vizsgálat nélkül is - irodalmi szintű és igényű irodalmi művek születtek, születhettek volna. Ez a megállapítás a Kalangyában és a Hídban megjelent hasonló típusú közleményekre egyaránt vonatkozik. Ez azonban csak akkor és abban az esetben igaz és érvényes, ha a valódi lehetőségektől elvonatkoztatva, térről és időről megfeledkezve figyelmen kívül hagyjuk, hogy e térség - az erdélyitől és a felvidékitől lényegesen eltérő - történelme milyen sajátos feltételeket hozott létre. Nem lehet ugyanis megfeledkezni arról, hogy ebben a térségben a török hódoltság hosszú időszakra megszakította a magyarság jelenlétét, s hogy a török időszak elmúltával a Habsburg-ház telepítési politikája a korábbitól eltérő etnikai viszonyokat hozott létre. Figyelembe kell venni azt is, hogy a telepítés során az ide került magyarok az ország mely területeiről érkeztek, s hogy milyen szociális, kulturális szokásokkal rendelkeztek s vették birtokukba új „szülőföldjüket”. Szenteleky szavaival élve azt fogalmazhatjuk meg, hogy Bácskában, Bánátban hiányzott a tradíció, a múlt, az elkezdett irány, amelyet „folytatni, lerombolni, átformálni, megtagadni mindig könnyebb, mint teljesen újat csinálni”! 12) Abban az esetben ugyanis, ha figyelembe vesszük azokat a múltban gyökerező objektív és szubjektív feltételeket, amelyekből a Kalangyában és a Hídban megjelent szociográfiai típusú írások is sarjadtak, akkor a fenti megállapítást jelentős mértékben árnyalni kell. A tradíció, a múlt a már elkezdett irány hiánya mellett a háttémél- küliség is külön problémát jelentett. S ez esetben nem is a Szenteleky által megfogalmazottakra gondolunk (amit különben is vitatni lehet!), hogy ezen a lomha, lapos, tespedt, „disznóhizlalásos” vidéken csúf és unalmas minden, hanem arra, hogy a történelem folyamán a Bánságban és a Bánátban nem alakultak ki azok az intézmények, amelyek az ott élők számára a magában maradottságban, a megváltozott viszonyok között is hátteret jelenthettek volna. Az úgynevezett nemzeti intézmények kiépítetlensége, hiánya ugyanis már 1918-at megelőzően maradandó nyomokat hagyott az itt élő magyarság tudatában. Az e területen létrehozott iskolahálózat például, mely 1941-ig felsőoktatási intézménnyel nem is rendelkezett, 56
