Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Németh László: Nappali álmok (regényrészletek) - Közzéteszi: Németh Ágnes
ban volt az oka. Mint a legtöbb gyerek, én is igen korán választottam a szüleim közt, s mivel torzsalkodásaik előttem folytak le, természetesen apám pártjára álltam, akiben elnyomatásom társát szerettem; megalázott értelem, kihasznált jóság, a szomorú türelem mártírja volt az apám az én szememben, s férfi s nő viszonyát a szüleim viszonyán mértem. Vidéki unokatestvéreim, akik nálunk tanultak, s jóval idősebbek voltak nálam, nem sokat szépítettek a nőkről nyert képen. Többnyire rossz tanulók voltak, ha nem ostobák, hát lármásak, s nem tudtam megérteni a fiatalembereket, akik érdeklődtek utánuk. Osztálytársaim közt sokkal több vonzó, kellemes fiút találtam, s míg egy férfi iránti barátságban valami fólemelőt éreztem, a nők iránti szerelemben nevetséges lealáztatást. Később persze, anyám piroskötésű regényeinek a jóvoltából, barátom húgának mégis csak föl kellett serdülnie, s bár csodálatáról én jó ideig nem vettem tudomást, ez a lányka lassan egyre bájosabb lett, a Fodor-féle zeneiskola növendéke hol egy selyemblú- zocska szabását, hol a diabolo frizura technikáját tanulta el; áttört fekete harisnyában járt s mozgásában volt valami annak a lánynak a merészségéből, akit az Andrássy út és Szív utca sarkán láttam befordulni, de mikorra én is odaértem, már eltűnt egy házban s én szívdobogva tekingettem körül a mostoha falak közt. Visszautasításom idővel megtört iránta; a háborúk forgatagában vetélytársai is akadtak, s a birtokán gazdálkodó veterán egyszercsak azt vette észre, hogy nemcsak búzában, állatban, de nőben is igen szép mintagazdaságot rendezett be, s még a fejólány is egy álruhás színésznő volt, a személyzet általában igen könnyen öltözködött s ő meglepetve tapasztalta, hogy a gazdasági és házkörüli munkák különféle változatos kacérsággal művelhetők. Ebből a környezetből persze még nehezebb volt a veteránnak a harcmezejére visszatérnie, s félő volt, hogy mint annyi derék vezért, a mi hősünket is leszoktatják a háborúról. Azonban épp ez az elfajulása a vidéki idillnek volt az, ami ezt az álomvilágot előttem is végképp gyanússá tette. Akkoriban már igen részletes anatómiai és élettani ismereteim voltak, s különféle fél-tudományos könyvekben elég brutális jellemzését találtam az én álmodozásomnak, s bár a gyűjtőnév jellemzés az én esetemet igen tökéletlenül fedte, a kíméletlen kritika mégis megdöbbentett[7]. Az a szórakozás, mely eddig az önbecsülésemet dagasztotta, már önmagam előtt is lealacsonyított, s úgy látszik, a hősi hiúságom még mindig sokkal nagyobb volt mint az álmodozásból szívott gyönyörűség, mert egy megszégyenítő célzás után, egyik napról a másikra kitiltottam magam ebből a bűnbeesett paradicsomból, mely zugaira agyam még ma is jól em- lékszem(szik), de a visszavezető utat belé már réges-rég elvesztettem. Valamelyest megkönnyítette ezt az aszkéta elhatározást, hogy akkor már külső életem is szabadabb volt mint elébb; az iskola és szülői ház falai már repedeztek, s itt is, ott is becsillant valami, ami képzeletemet elragadta. A világ, melyet eddig lecke és szigor rácsán át néztem; egyre közelebb került hozzám. Hágcsók repültek magányomba, melyen át napfényre kapaszkodhattam, s midőn végre föladtam álmodozásaimat, a fölszabadult erő, melyet ennek a láthatatlan világnak a kormányzása kötött le; mind ezekre a hágcsókra vetette magát, s a hős, aki idáig csak képzelete [...] ellenállásával szemben száguldott előre, a valóság új elemébe tört, melynek a sodrával szemben, épp a hősöknek, még kúszni is nehéz. * * * A lelki erők háztartásában is áll a fizikai törvény, hogy a helyzeti és mozgási energiák összege állandó, lelke helyzeti ereje: az álom, s mozgásban levő lélek: a [7] Homályból homályba 77—78. oldal. 40
