Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Németh László: Nappali álmok (regényrészletek) - Közzéteszi: Németh Ágnes
év Tolditól, csaknem mindegyikünkben ott él egy közelebbi hó's, akit mindössze egy-két évtized választ el tólünk, s ez a friss hős az, akit jobban tisztelünk Achil- lesnél és Toldinál is, sőt ki tudja, nem ezért az időszerű hősért találjuk-e oly időszerűtlennek a régi hősöket, s a hősiességet egyáltalán. Nem voltunk-e valamennyien hősök, amíg rövid nadrágban jártunk, s nem húztuk-e magunkra a hosszú nadrággal a különös felnőtt szégyenkezést mindazért, ami a hosszú nadrág előtt volt. E kor hősei rövid nadrágban járnak, s a hosszúnadrágosnak első kötelessége elfelejteni élete hőskorát. Ha a társadalom külső arcát nézzük, ez az elfe- ledkezés tökéletesen sikerül is, a gyakorlatiasság fegyelmébe szoktatott tömeg egy szemrebbenéssel sem árulja el magát; de pillants egy húszéves fiatalember titkos- írású naplójába, hallgasd ki, mit mormognak az őrültek maguk elé, s kérdezd meg a költőket, mi az, amit nem mertek megírni, s látni fogod, hogy életünknek ezt a hőskorát könnyebb kigúnyolni és kifüstölni, mint elfelejteni. Én is úgy hiszem, hogy Agamemnon hosszú fürtös vitézeit nehéz volna még egyszer felébresztenem, de mért keresem oly messze a hőskort, amikor csak meg kell fordulnom s itt van a hátam mögött? Régi tervem, gyermekkorommal együtt a hősköltemény géniuszát is feltámasztani. Mindig egy kis zavarral olvastam az életregényírók gyermekkori beszámolóját: a szülők civakodása, a felnőttektől elszenvedett sérelmek felsorolása, az iskolai emlékek, kora szexuális benyomások közt hol marad az a gyermek, akit én még oly elevenen hordozok ma is megnyúlt testemben, hogy elég a hegyek közt kóborolva, egy elhagyatott oldalútra csapni, s a váratlan magányban már az ő hajdani, mámoros szavai gyöngyöznek a szívemből a fülem felé. Azt hiszem, ezek az életrajzírók röstellték egy kicsit az igazi gyermekkoruk, ahelyett, hogy azt a gyermekgyilkosságot röstellték volna, melyet napnap után s életrajzukban is elkövettek. Miután józan érett férfivá sikerült modellálni maguk, akit az élet formált ilyenné kemény hüvelykje és bütykös mutatóujja közt, a gyermekkorukat is ehhez az érett, mindenben megfogott férfihoz hamisítják, s annak a kemény érintésnek a kék s zöld foltjait keresik fel hajdani, gyenge bordáikon, ahelyett, hogy a kiirthatatlan lelkesedést keresték volna a bordák mögött. A tudomány is eljutott odáig, hogy a gyermekek külső, felnőttek felé forduló élete: látszólagos, s az igazi ott játszódik le a látszatok mögött. De mit fog ki a tudomány ebből az igazi életből az ő merev sémáival? Amire elhatározza magát. S mit foghat ki a költő? Legalábbis egy költőt: a költő gyermeket, aki íratlan költeményének költője s hőse is. Az ember keveset tud meg másoktól az ő hőskölteményükről; nagyon rég lezárták ahhoz, hogy emlékezzenek rá, s nagyon eleven bennük ahhoz, hogy ne szégyelljék. Nem tudom tehát megmondani, hogy a nappali álmoknak a világa, melyben én gyermekéveim alatt kóboroltam, bujább vagy gyérebb vegetáció-e, mint a többi gyermeké; de akár őserdő, akár liget, ebben töltöttem el a gyermekkorom, vágyaim ide szöktek, a meglepetések innen jöttek, s ha később el is fogytak körülem a fák, a régi erdő hangulata tovább kisért; felnőtt életemben, más körülmények, más feladatok előtt voltaképp ugyanaz maradtam, ami ebben az első korszakomban voltam, ahol a körülményeket én teremtettem, s erőm és feladataim közé a képzelet iktatta közbe a cselekedetet. Nem tudom, elkészül-e valaha az a költemény, amelyben ennek az álomvilágnak a benépesedését, harcait és idilljeit akarom megírni, de ha igen, bizonyára sok fdiszterré nevelt emberben támad föl valami homályos emlékezés, hogy őneki is volt egy korszaka, melyben a világ nagyjaira hasonlított, s homályos bűntudat, hogy kár volt tőlük ennyire elfajzani. Azt alig hiszem, hogy volna normális szellemi képességű gyermek, aki körül egy ilyen álom-oázis nem sarjadt: volna; (a játék a bizonyítéka, hogy a gyermek még mint társas lény is otthonosabb a képzelt világban, mint az igaziban) az azonban 31
