Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8. szám - Németh László: Nappali álmok (regényrészletek) - Közzéteszi: Németh Ágnes

könnyen meglehet, hogy másoknál a figyelem és vonzalom nem fordult ilyen hihetetlen mértékben az életről az álom felé. Túlságosan szabályozott és társtalan volt az életem ahhoz, hogy lelkem fölös erői elhelyezkedhettek volna benne. Anyám ambiciózus volt és ideges, mintagyereket akart faragni belőlem, s szeszélyes szigorúságával szinte bezárt a mintába, amelyhez hasonlítanom kellett. A tökéletesség törvényei zártak be mindenfelől, s e tökéletesség korlátain túl és sokszor azon belül is a büntetés szeszélyes villámai csapkodtak. Szerencsére én a gyermeki tökéletesség követeléseinek elég könnyedén meg tudtam felelni, előbb jártam s beszéltem mint kortársaim, a kalauzokat elbűvöltem értelmességemmel, játékkockákkal hároméves koromban megtanultam az összeadás és kivonást, amikorra iskolába adtak, már újságot olvastam, végig tiszta jeles diák voltam, elemi iskolai igazgatóm királygyűrűt jósolt, s ruháimat is elég tisztán tartottam, egyetlen egyszer estem bele nagyapáméknál az olajos hordó csapja alá tartott edénybe, akkor is azért, mert a részes zsákok tetején vár-bevételt játszottam. Testvérem nem volt, s igen korán rá kellett jönnöm, hogy a társas élet fölös családi komplikációkra vezet s bár a szükségességei?) elvben elismertetett, a gyakorlatban alig volt összeegyeztethető a tökéletességnek azzal az eszményével, melyet anyám az én életem vesszőjéhez igen szoros karóul tűzött. Apám megpróbálta az ambíciónak ezt a zsarnokságát enyhíteni, anyám szigora ellen nem mert ugyan felszólalni, de azzal párhuzamosan mellékgondozásba vett, s magaviseleti és szellemi tökély ideáljai mellé higiénikus ideálokat próbált odacsenni. Ezekkel azonban sokkal kevesebb szerencséje volt mint anyámnak az ő követelményeivel; a sétáltatásoknak ellene szegültem, a mosdáskor nem dörzsöltem le a tagjaimat, és sehogysem láttam be, hogy minden ételt egyformán kell szeretni. Apám természetétől viszont távol állt minden erőszakosság; s a következetességre nem is volt ideje, s apai jóakarata csakhamar anyám egy-egy ideges, igazságtalan ítéletének az enyhítésére szorítkozott. Lehet, hogy ha neki nagyobb beleszólási joga van a ház belügyeibe, s anyám ambíciója egy gyerek helyett négy-ötön oszlik el, az én képzeletem sem fordul el teljesen attól a szereptől, amelyet az életben kiosztottak nekem, a tökéletlenségnek megvan az a nagy előnye, hogy míg a jó egyféle, a rossz sokféle, s a választás a sokféle rossz közt mégis csak alkalmat ad egy egyéniségnek, hogy tulajdon életébe belekapaszkodjék; így azonban nagyon is előírásos, szem előtt levő, ellenőrzött volt az életem, a tetteim nem voltak az enyémek, csak a gondolataim, s természetes, hogy a tetteimben kezdettől fogva valami üres, napóra(?) szerint lejáró mechanizmust láttam, az ember megmossa reggel a fogát, kiüli az iskolát, megköszöni az ebédet, s másnap élőiről, míg a gondolataimban a szabadság szép szeszélye fészkelt, sose lehetett tudni, mit fogok a képzelet új rohamában megragadni, s valahányszor magamra maradtam s szemeim körül az élet színfalai egy perc alatt kicserélődtek, már előre gyönyörteljes várakozás futott szét bennem, mintha azonnal valami csodálatos ajándékot kapnék valakitől. Mivel tanulni egész az egyetemi éveimig úgyszólván sohasem tanultam, s anyámnak azonkívül, hogy zongorázni taníttatott, külön feladatok kitűzésére sem türelme, sem megfelelő leleménye nem volt, elég sokszor és elég tartósan adtam át magam ennek a gyönyörteli kiterjeszkedésnek, mely nélkül a lélek belémszáradt volna. Apámnak nem nagyon tetszett ugyan ez a társtalan, egészségtelen morfondíroz ás, de anyám csakis az iskolai eredményt figyelte, s erényeim közé számított, hogy egyedül is oly szépen el tudok játszani. Később, amikor már őt is nyugtalanította ez a sok ismeretlenül eltöltött szabadidő, apró csalásokkal biztosítottam e belső világ integritását, könyvet raktam magam elé, mintha olvasnék, kinn akartam tanulni valahová (sic) vagy futballozni mentem apám örömére. Az éjszakából is elloptam egy-egy darabot; noha szüleimmel egy szobában háltam s ők nagyon is vigyáztak rá, hogy nyu32