Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Vörös János vezérezredes visszaemlékezése moszkvai tárgyalásairól 1944. november 7.-december 7. (Közzéteszi: Markó György)
tásban volt részünk, de azért ennek dacára hadifogolynak éreztük magunkat, mert igazolvánnyal nem voltunk ellátva, így a szabad mozgásunk, bár nem fegyveres őrrel, de mégis korlátozva volt. Itt több ízben megjelentek nálam magas rangú tisztek, akik bevezetésképpen mindig katonai témáról beszéltek, azonban az első félóra múlva politikai témára tértek át. Érdeklődtek Károlyi Mihály9 és Bethlen István10 politikai beállítottsága iránt is. Károlyi Mihályra vonatkozólag megjegyeztem, hogy a magyarság és a magyar közvélemény előtt gyenge jellem, korlátolt szellemi képességénél és érvényesülési vágyánál fogva semmi tekintélye nincs, tehát semmi körülmények között nem jöhet tekintetbe a magyar állam vezetése szempontjából. Bethlen Istvánra vonatkozólag kijelentettem, hogy egy feltétlenül demokratikus gondolkodású, igen nagy tudású, képzett, hazaszerető politikus, tehát ha kormányalakításról lenne szó, a külügyminiszteri tárca vezetésére kiválóan alkalmas lenne. Erre megjegyezték, hogy tudomásuk szerint Bethlen István gróf erős angol beállítottságú. En azt válaszoltam, hogy tudomásom szerint neki az angol arisztokráciával tényleg vannak összeköttetései, ez azonban csak baráti lehet és nem politikai. Azonkívül Bethlen István gróf képességeit és tapasztalatait a demokratikus Magyarország felépítésénél a magyar nép igen nehezen nélkülözte. Ezt követően azt kérdezték tőlem, miért nem veszem át Magyarországon De Gaulle11 szerepét. Erre azt válaszoltam, hogy ezt nem tehetem, mert a helyzetet jelenleg nem ismerem, továbbá, hogy ehhez legalábbis három feltétel szükséges: 1. A szövetségesek teljes és egyöntetű bizalma. 2. A magyar nemzet ugyancsak teljes bizalma és felhatalmazása. 3. Minden tekintetben szabad kéz az ország újjáépítésében a hadsereg felállításától elkezdve. Tekintettel arra, hogy ezen három feltétel nekem biztosítva nincs, a nemzet sorsát pedig bizonytalanságnak nem tehetem ki, így ezen nagy és felelősségteljes tisztséget semmi körülmények között nem vállalhatom, ellenben feltétlenül szükségesnek tartom egy demokratikus magyar kormánynak a megalakítását, amelyik az összes szövetséges hatalmakkal a magyar nemzet jövőjét szem előtt tartva össz- múködik. Újólag felvetődött a kérdés, hogy Miklós Béla alkalmasnak ígérkezik-e a miniszterelnöki teendők ellátására, mert mint katona nem nagyon állta meg a helyét. Ugyanis október 15-ét követően vagy nem engedelmeskedtek neki a csapatai, vagy csak a saját életét mentve a csapatait elhagyta és a szovjet oldaláról akart parancsolni, aminek a hatása mindig elenyésző. Égyébként ezen nézetet Kuzne- czov vezérezredes november 17-én este Simonffy-Tóth Ernő vezérkari őrnagy12 jelenlétében megismételte. Erre én azt válaszoltam, hogy reméljük, hogy Miklós jobb politikus lesz, mint katona. [A] továbbiak folyamán Tildy13 és Szakasits14 neve került szóba, akikre vonatkozólag megjegyeztem, hogy Magyarországon jelenleg mindegyik olyan nagy tömegeknek az élén áll, hogy a kormányba való felvételük feltétlenül kívánatos. Azonkívül összegyéniségüktől fogva is erre igen alkalmasnak ígérkeznek. Különben kihallgatásom alkalmával fentieket Malinovszky tábornaggyal is közöltem. Ugyanezen alkalommal kifejezésre juttattam, hogy ha ő Miklós Béla képességeiben és jellemében kételkedne, nincs semmi akadálya annak, hogy az új kormány egy politikailag teljesen képzett, a magyar helyzetet tökéletesen ismerő polgári egyén kezébe tétessék le a kormányzás. Aztán azt a kérdést, intézték hozzám, hogyan fogadná a magyar közvélemény Rákosi Mátyásnak15 a magyar politikai életbe való bekapcsolódását. Erre én kijelentettem, hogy ez jelenleg semmi esetre sem kívánatos, mert a magyar demokratikus életet nem lehet azonnal a szélsőségre felépíteni. Rákosi pedig a szélsőség embere. A magyar demokratikus életben csak a mérsékelt irányzattal lehet előbbrejutni. Ugyanis eddig mindenütt feudál-kapitalista államnak tartottak bennünket, így a magyar népet 77
