Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)
Hatalomra lépett: Jancsó, Hernádi, Gyurkó A Komáromi-Szőnyi vezetésnek nem sok ideje maradt arra, hogy bizonyítson. Miközben ők évekre terveztek, „másutt a türelmet hónapokkal mérték”. Indulásuk után alig hét hónappal, egy meglepő hír hozta lázba a színház társulatát, ami azután futótűzként teijedt a város színházszerető polgárai között.- Az egyik barátom felhívott 1983. március 2-án este, s közölte, mintegy figyelmeztetésül, hogy a Jancsó Miklós-Hernádi Gyula-Gyurkó László trió a kecskeméti színházban kívánja kiélni művészi ambícióit, amihez odafent már hozzájárultak, s a megyei vezetők sem mertek nemet mondani a döntésre, sőt nagy bólogatással fogadták, amiről holnap megbizonyosodhatok a pártbizottágon, ahová hívatni fognak. Mit ne mondjak, olyan pofát vághattam a kagylót szorongatva, mint egy részeg biciklitolvaj a harmadik pofon után - emlékezik vissza Komáromi Attila. - Tudtam arról, hogy nem sokkal előtte Knopp András járt a megyei pártbizottságon, valami művelődéspolitikai ügyben, de gondolni sem mertem, hogy a színház sorsa a tét. Másnap tényleg berendeltek, s azt közölték velem, amit előző este telefonon a barátom. Hiába volt minden észérv, minden tiltakozás... Amikor minderről a társulat tudomást szerzett, kétségbeesetten tiltakozott: állást foglalt vezetői mellett, ötvenheten hitelesítették aláírásukkal ezt a dokumentumot. Válaszra sem méltatták őket. Az akkori hercehurcára, csaknem egy évtized távlatából, így emlékezik vissza Szőnyi G. Sándor:- A megye vezetőinél méltatlankodtam, ők sóhajtottak és felfelé mutogattak: onnan jött a parancs. Ha Aczél György köreinél méltatlankodtam, ők ugyanúgy sóhajtoztak, s megesküdtek, hogy az egész akciót a megye akarta így, odalent. Feudális emlékeket idéző hatalmi gőgjükre jellemző, hogy képtelen voltam a megye vezetőinek elmondani a legegyszerűbb színházi igazságot; nem hallgattak meg. Azt az igazságot, hogy feltételezve az ideális esetet, azt tudniillik, hogy ha a Jan- csó-Hemádi-Gyurkó hármas a legzseniálisabb színházat is csinálja - amiben ugyan erősen kételkedem -, akkor is rétegszínházat csinál. De sem a társulat, sem az én külön véleményemre nem voltak kíváncsiak. Mit tehettem? Tudomásul kellett venni, hogy a feudálszocializmus már csak ilyen. De akkor megfogadtam, hogy amíg Romány Pál és Gajdócsi István lesz Bács-Kiskun ura, nem teszem a lábam a megyébe. Amit meg is tartottam... A hír felröppenését követően, alig egy hónappal később, az április 7-én tartott társulati ülésen jelentette be a megyei tanács elnöke, hogy április 15-étől új vezetése lesz a kecskeméti színháznak, ugyanis a felügyeleti szerv Jancsó Miklóst főrendezőnek, Hernádi Gyulát művészeti vezetőnek, Gyurkó Lászlót pedig vezető dramaturgnak nevezi ki, Komáromi Attila színidirektor mellé. Almok, tévedések, kritikák „Itt országos színházat csinálunk! Sőt európai hírűt! Mi több, világhírűt!” - hangoztatta a három híresség. Mert önbizalomból, nagy tervekből és szép álmokból már a kezdet kezdetén sem volt hiány, ahogy pénzből sem, hiszen 25 százalékkal megemelték a költségvetési támogatást a tiszteletükre. Ami persze éppen úgy elolvadt, mint az álmok, a nagy tervek, s önmagában az önbizalom egyre kevesebbet ért. 63
