Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)
Ha egy színházi előadáson üresen tátognak a széksorok, akkor az ok nem ott keresendő, hogy bérletes az az előadás vagy sem. Sokkal inkább a szervezésen, a propagandán, s mindenekelőtt a produkció színvonalán áll vagy bukik a siker. Arról nem is beszélve, hogy sok évtizedes színházlátogatási beidegződéseket, szokásokat hagytak figyelmen kívül Jancsóék, amikor a produkciónként 22 bérleti előadást 6-ra csökkentették. A falvakat járók szövetkezése, az úgynevezett Tanyaszínház meghonosítása ugyanúgy ábránd volt, mint a fiatalságnak kínált Beavató Színház folyamatos működése. Ami pedig a kereseteket illeti: a társulat nagy része igen szerény jövedelemét mondhatott magáénak ezután is, annak ellenére, hogy az 1983/84-es évadban 50 százalékkal voltak nagyobbak a színház kiadásai, mint a korábbiban. Néhány hónap alatt 36 művész távozott, s közben mindössze 13-at szerződtettek. Nehéz lenne megmondani, hogy iskolázottság, felkészültség és nem utolsó sorban a tehetség terén, mikor állt olyan rosszul a kecskeméti társulat, mint ebben az időben. Az így mutatkozó űrt vendégművészekkel igyekeztek pótolni, akiknek horribilis tiszteletdíjat fizettek. A sajtó megnyilvánulásaival szemben, azt tudni kell, hogy az Aczél-féle kultúrpolitika előtt hajlongó megyei vezetők mindent megtettek azért, hogy a helyi napilapban, illetve azokban az orgánumokban, amelyekre összeköttetéseik révén hatni tudtak, ne jelenhessen meg a színházat józanul, őszintén bíráló írás ebben az időszakban. Érzékeltetésül érdemes megemlíteni a Petőfi Népe akkori kulturális rovatvezetőjének írását, amit a Heti Világgazdaság nevű lapban publikált, tudván, hogy saját újságjában cikke nem kaphat helyet.- Nemigen volt abban kritikai megjegyzés, csak tényszerű adatokkal jeleztem, hogy a Háry János előadás költségei hétszeresére (!) rúgtak, mint a korábban műsorra tűzött darabok bármelyikének a kiadásai - emlékezik Ballal József. - Amikor megjelent a HVG-ben az írásom, azonnal áthívattak egy elbeszélgetésre a megyei tanácsra, a pártbizottság kezdeményezésére, s a tudtomra adták felháborodásukat, mondván: elváljék tőlem, hogy a közös akol hangján bégessek, mert magas pártérdekek állnak amögött, hogy Jancsóék itt működjenek.-A Háry gyermekszereplőit a megyei első titkár feleségének, Romány Pálnénák az iskolájából válogatták. Gondolod, hogy ez is gerjesztette a felháborodásukat?- Minden bizonnyal, de ha igazak az akkori szóbeszédek, ennek nyomosabb okai is voltak. Egyebek mellett az, hogy Romány reménykedett, újra visszakerülhet a felső vezetésbe, ha Aczélnak efféle szívességeket tesz. Legalábbis minden jel, minden megnyilvánulás ezt látszott igazolni.- Végül mégis menesztették a triót.- így van, de erre 1985-ig várni kellett. Akkor már mindenki tudta - a pártkongresszus előtt -, hogy szovjet javaslatra kimarad Aczél a felső vezetésből. Ekkor a megyei vezetés és Jancsóék között született egy szóbeli megállapodás, miszerint elválnak békével és egyik sem köpköd a másik után. Csaknem 9 millióval kaptak több intézményfinanszírozást egy évre Jancsóék, mint a korábbi vezetés, ennek ellenére 920 ezer forintos hiánnyal, s 747 ezer forintos szállítási tartozással zárták az 1984-es évet. Persze relatív, hogy mi mennyit ér; a zseniális, minden tekintetben kiemelkedő művészi produkciókért mondhatni: szinte semmi sem sok. Csakhogy, a fentebb idézett szakírói vélemények éppen úgy gyenge bóvliról mesélnek, mint a későbbi KNEB-vizsgálat, melynek megállapítása szerint 1983-hoz viszonyítva 23 százalékkal csökkent a látogatók, 17 százalékkal pedig az egy előadásra jutó nézők száma. Vagyis a kezdeti nagy érdeklődést gyors kiábrándulás követte. S ezért a nem éppen kellemes élményért elherdált milliókkal kellett fizetnie a megyének. A megye vezetői pedig ugyanúgy tartózkodtak attól, hogy rossz döntésüket önkritikusan megvizsgálják, mint a színházat dirigáló, 64 4
