Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Tusnády László: Magyar vonatkozású török népdalok
Tusnády László Magyar vonatkozású török népdalok JL íz török népdal van előttem. Magyar városok nevei a verscímekben és az idegen szövegekben. Még a „bécsi császárnak” szószerkezet is magyarosan hangzik: „Bep pasad’ na”. A hódoltsági idő emlékei elevenednek fel, annak kezdete és vége. Csaták, küzdelmek, győzelem és bukás (persze, nem a mi szemszögünkből nézve). Sok vagy kevés ez a tíz népdal? Az elérhető, az összegyűjtött hatalmas török népdalkincshez képest kevés, de sok, ha arra gondolunk, hogy a magyar népdalokban a hajdani magyar—török harcoknak ennyi helyhez kötődő eseménye nem fordul elő. A „Komáromi szép lány” című balladánk a török rabolta lány tragédiáját mondja el. Kallós Zoltán gyűjteményében találhatjuk a „Bíró Katalina” címűt. Ez arról szól, hogy a török császár fia jön a lányért, megveszi, és viszi magával... Szilágyit és Hagymásit a török császár lánya szabadítja meg apja fogságából. Több példát is leheme említeni azzal kapcsolatban, hogy miképpen őrzi ezt a kort népünk emlékezete, de azt is könnyen beláthatjuk, hogy más ennek a visszatekintésnek a minősége, mint a török népdalok esetében. Népünk lelkében sorsunk, balvégzetünk jelen van, ezt nemcsak bánatos dalainkban érezzük, hanem a vidámságot kifejező dallamok mélyén is olykor sejtelmesen ott érződik valami réges-régi bánat, mint ahogy a szivárványív mögött is ott vonul a komor felleg. Valahogy egész emberi tartásunkba, élet- és világlátásunkba ivódott bele múltunk, sorsunk, végzetünk; de a török kor emlékeit vallatva elmondhatjuk, hogy a mi népi emlékezetünk nem olyan konkrét ebben az esetben, mint a törököké, történelmi eseményekhez nem kötődik olyan pontosan. Mehmet Özbek terjedelmes népdalgyűjteményében a szokásos rendben, témák szerint követik egymást a különböző típusú népi remekek: a szerelem bánatos vagy boldog énekei, bölcsődalok és siratok, és ezek szomszédságában olvashatjuk a történelmi dalokat. A hatalmas Oszmán Birodalom hajdani emlékei jelen vannak a népi alkotásokban is: Algéria és Várna is szerepel itt, de nagyon különös, hogy egyetlen meghódított ország helynevei sem fordulnak elő olyan nagy számban, mint a mieink. Ezt a tényt fölöttébb érdekesnek tarthatjuk akkor, ha végiggondoljuk azt, hogy a török világ hogyan van jelen a mi népdalainkban. Takáts Sándor szomorúan beszélt arról, hogy a Magyarországon letelepedett törökök népi remekei szinte nyomtalanul elvesztek: legfeljebb annyira élnek, amennyire a magyarba beolvadtak. Ezt nem akarom vitami, de épp az említett megállapítás miatt tartom fontosnak, hogy a városainkat, egykori történelmi eseményeinket megörökítő török népdalok nálunk is ismertek legyenek. A bennük levő szemlélet nagyon idegen tőlünk. Se a szívünket nem akarom fájdítani, se a haragunkat nem akarom fokozni a múlt furcsa s a miénktől eltérő szemléletével. Inkább arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ilyen dalok léteznek, és hazánk jelentős része olyan helyzetben volt, hogy már hovatartozása sem volt egyértelmű minden nép számára. A hódítók vélt joggal magukénak tekintették, és elvesztését úgy siratták el, mint ahogy a sajátját szokta az ember. Túlzás volna azt várni, hogy a törökök a mi szemünkkel nézzék azokat az eseményeket, amelyek a múltban összekapcsoltak minket. Ők hódítani jöttek, mi idegen hatalmak 51
