Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Tusnády László: Magyar vonatkozású török népdalok
fogaskerekei közé kerültünk. Ők idegen földet foglaltak el, és sajátjuknak tekintették. Gondolkodásuk, világlátásuk eltért a miénktől. Azt viszont most nem részletezhetem, hogy a számunkra túlontúl előnytelen helyzet ellenére is volt igazi mély tartalma, emberi értéke ennek a hajdani kapcsolatnak. A törökök ezt őrzik, és erre nekünk érdemes figyelni. §evket Rado török értelmező szótárában a „város” szavunk is megvan. A mai török külvárosra gondol, ha ezt hallja. A „kocsi” (köpi) vagy „kocsu” szóra török szövegben először Kúnos Ignác nagy néprajzi gyűjteményében bukkantam. Kíváncsian néztem meg §evket Rado értelmező szótárában és Karl Steuerwald hatalmas török-német szótárában. Megvan mindkettőben. Hasonlóképpen őrzi ez a két szótár a „bán” szavunkat is, és azt az egyik török középiskolai irodalmi szöveggyűjtemény szómagyarázatai között is megtaláltam. Sevket Rado szóértelmezésében még a „Bánát” is szerepel. „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés ...” József Attila szép gondolata vezéreljen minket, ha népünk és a törökök hajdani küzdelmeiről beszélünk. Mehmet Özbek gyűjteményében a történelmi eseményekhez fűződő népdalok előtt rövid magyarázat van. A mohácsi csata főbb mozzanatainak leírását találjuk a „Fülemüle dalol hajnal-időben” kezdetű népdal előtt. Ezt és a továbbiakat is a saját fordításomban közlöm: Fülemüle dalol hajnal-időben, Rózsa borát igyuk tavasz-időben! A férfi kész legyen szent harc-időben: Támadjunk már újra a magyar földre! A szívünket Ali vágy-tüze töltse, Bensőnkben az imadalt ő költse, Muhammed Ali erejével töltve. Vigyázz! Menjünk mi már a magyar földre! Sátrak nőnek, sisakforgó fenn száll. Az égi trónig harsan: Allah ákbár. Támadjunk már újra a magyar földre! Tudvalévő, hogy a népdalokban nagy szerepe van a természetnek. A rég-volt emberek gondolkodásának a hasonlóságát mutatja az a körülmény, ahogy a történelmi események a természeti jelenségekhez kapcsolódnak. Buda és Esztergom elvesztését olyannak tekintették a törökök, mintha a hold és a nap tűnt volna el. Mikor a mohácsi csatába indultak, daluk elején a fülemülét szólították meg, hogy énekeljen. Az 1686. szeptember 2. után született népdalaikban a fülemülét arra kérik, hogy ne daloljon. Az Esztergom és Buda váráról szóló versekben (ez utóbbi három változatában, töredékében) mint tény szerepel az, hogy hallgat a csalogány — helyette a bagoly huhog. Az előttem lévő török dalok közül négy valójában változat (vagy inkább töredék), ebből három mostani török gyűjteményből van, a negyediket Kúnos Ignác gyűjtötte Ada Kaién, az Al-Duna hajdan volt kis szigetén. A nagy magyar turkológusnak egy török ember küldte el ennek a népdalnak a legteljesebb változatát; ez hatvankét sorból áll. így tehát ennek öt változata van. Én legalábbis ennyiről tudok. Négy változatban tér vissza refrénként, hogy „Elvette a német a mi csodás Budánkat”. A gyaurt említi az a változat, amelyet itt mutatok be: 52
