Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)
forradalomban való részvétele miatt kényszerült elhagyni a fővárost, így került Kecskemétre.- Színháziásod alatt 34 új magyar darab és 13 külföldi produkció ősbemutatójára vállalkozott ez a teátrum. Emellett minden évadban volt 2-3 klasszikus mtt és 2-3 zenés darab is a műsoron. Általában 14-15, de az is előfordult (1958-ban), hogy 17 mű színrevitele szerepelt egy-egy színházi idény kínálatában. Amiből a különböző korú és különböző érdeklődésű emberek kedvükre válogathatták. Ez a sikeres, népszerű színház titka?- Ez is. Ha a három alapkérdésre - mármint, hogy kikkel, mit és kiknek játszol? - nem tudod a pontos választ, akkor hiába várod a sikert. És ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik. Különösen nem egy olyan országban, ahol a kultúrából is politikát csináltak, ami óhatatlanul torzulásokhoz vezetett. Sok mindent tiltottak, és mindig tisztában kellett lenni azzal, hogy meddig mehet el az ember. Ügyeskedni kellett, lavírozni, kilincselni. Nem önmagam miatt, hanem azok érdekében, akik bíztak bennem, akiknek a sorsa, jövője jócskán függött attól, hogy milyen színvonalú és milyen anyagi kondícióval bíró színház a miénk. Úgy megmaradni becsületes, őszinte és következetes színidirektornak, hogy a színészeid is, a közönség is és ráadásul a politikai hatalmasságok is elégedettek legyenek veled, szinte lehetetlen vállalkozásnak számított évtizedeken át. De meg kellett próbálnom. Tudod, olyan ez, mint az az elv, hogy bár minden szép nőt nem kaphat meg az ember, de legalább törekedjen rá...-Radó Vilmosról rengeteg legenda kering a szakmai berkekben. Még olyat is hallottam, hogy egy nőügy miatt a megyei pártbizottságon is a szőnyeg szélére állítottak, hajdanán.- Ez nem legenda! Valaki feljelentett, hogy szerelmi viszonyom van az egyik színésznővel. Erre behívatott Horváth István első titkár - későbbi belügyminiszter -, és bőszülten nekem szegezte a kérdést: Te visszaélsz a hatalmaddal?! Mondom: Vissza. És ezen úgy meglepődött, hogy teljesen tanácstalanul csak a vállát vono- gatta. Röhejes, hogy egy hazugságokra épített világban milyen megdöbbenést okozhat egyetlen őszinte szó... Persze a következetesség legalább annyira fontos. Nem egyszer előfordult, hogy valamelyik színésszel együtt kártyáztam vagy pecáz- tam reggelig. De ha emiatt egyetlen percet késett a próbáról, kemény büntetést róttam ki rá. Ha nem vagy következetes, nem lehet egy színházban rendet tartani... * * * A kecskeméti színház fennállásának 64. évében történt meg először (!), hogy Csehov-mű került a műsortervbe. 1960 tavaszán mutatták be a Három nővért, a zseniális orosz író születésének 100. évfordulóján. A három női főszerepet Demeter Hedvig, Dévay Camilla és Medgyesi Mária játszotta... A Radó-korszak másfél évtizedét illetően kétségtelen, hogy eléggé egyenletes színvonalú, jó színháznak örvendezhettek a kecskemétiek. Ahogy az is vitathatatlan, hogy sok olyan művész kezdte a pályáját e deszkákon, aki később országos hírnévre tett szert. A színházi világra persze különösen igaz az a megállapítás, hogy az emlékezés mindent megszépít. S a kudarcokat, sikertelenségeket, bukásokat gyorsan felejti színész és néző egyaránt... * * *- Azt mondja nekem egy alkalommal Pethes Gyuri, aki egyébként nagyon ígéretes, fiatal rendező volt akkoriban, hogy te Vili bácsi, tudod, hogy Latinovitsnak nincs szerződése egyik színháznál sem? Hozzuk le Kecskemétre. Tetszett az ötlet, 54
