Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)
öt végzős főiskolást szerződtettem. Természetesen rendszeresen feljártam a vizsgaelőadásaikra, ahogy megjelentem a többi színház premierjein is, számon tartva a tehetséges fiatalokat.- Egy idő után a színvonal mégis gyengült. Ha a korabeli sajtóban megjelent publikációknak hinni lehet, akkor ez 1963 táján történt.- így igaz, annak ellenére, hogy tehetséges színészekből változatlanul nem volt hiány. Akkoriban szerződött a színházunkhoz Koncz Gábor, Bárdy György, Csomós Mari, Margittay Ági, majd egy-két évvel később Moór Mariann, Szilágyi Tibor, Szegedi Erika. Eltávozott viszont a főrendező, Seregi László, akit e poszton később Turián György követett. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy némileg csökkent a színvonal. Mondom ezt anélkül, hogy minősíteném a két főrendező kvalitását. Hiszen továbbra is kecskeméti rendező maradt Dévay Camilla férje, Udvaros Béla, azután Lovas Edit, de említhetném Mónos Attilát, Margittá Gábort, Pétervári Istvánt, Földeák Róbertéi, majd a később érkézőPethes Györgyöt is. Nekik is köszönhető, hogy azután újabb és újabb emlékezetes, sikerekben gazdag évadot tudhattunk magunk mögött. Kivéve az utolsó négyet, mielőtt nyugdíjba mentem. Az én gyengeségem miatt. Igaz, sokat betegeskedtem már akkor is, s nem tudtam úgy odafigyelni a dolgokra, de nem lett volna szabad annyira erőltetnem azt, hogy minél több új magyar darab bemutatására vállalkozzunk, még akkor is, ha azok színvonala nem mindig indokolta makacsságomat. Amire jellemző, hogy még az utolsó évadban is négy ősbemutatót szorgalmaztam, szinte öngyilkos módon.- Mellettük azért nem hiányoztak a klasszikusok sem.- Nem hát! De ez nem mentség. Az ars poeticámra viszont a mai napig büszke vagyok. Talán azért, mert olyan egyszerű volt, mint a kétszer kettő négy. Vagyis abból a megfontolásból eredt, hogy van egy jó társulatod, amelyre műsortervet csinálsz, vagy van egy műsorterved, amelyre megfelelő társulatot szerződtetsz. Ez utóbbi volt a nehezebb, nekem viszont legtöbbször adott volt a jó gárda. Igaz, egy- egy jó, tehetséges művészért hajlandó voltam elmenni a világ végére is, ellentétben az utánam jövő direktorok többségével. S ha sok pénzt nem is, legalább jó szerepeket ígérhettem nekik. Meg azt hiszem, egyfajta nimbusz övezte már akkor a kecskeméti színház légkörét, amit igyekeztem is megtartani minden eszközzel. Kevesen tudják, hogy egy színésznek milyen nagy a szeretetéhsége. És nekem könnyű dolgom volt, hiszen születésemtől szerettem őket... Örökös ellentmondásokkal küszködök, kiszolgáltatottak, sokszor jellemtelenséggel, kétszínűséggel, megalkuvásokkal vádolhatok ők, de amelyik igazán tehetséges, azt nem lehet nem szeretni... Az gyönyörűvé, Istenné válik a színpadon, akinek minden gyarlóságát elfelejti az ember azonnal, ha érzi hogy általa milyen csoda született...- Ilyen csoda volt a kecskeméti színpadon Dévay Camilla.- Igen. Meg sem tudom mondani, hogy másfél évtized alatt hányszor terjesztettem fel Jászai Mari-díjra, de őt úgy tartották nyilván fent, mint egykori szimpatizánst. Ült is több évet e vád miatt. Békéscsabáról szerződött Kecskemétre. Szerintem az ország egyik legjobb színésznője volt abban az időben.-Azért, Ka belegondolunk, igen sok vidéki társulat profitálhatott akkoriban abból, hogy ilyen-olyan politikai kifogással kirekesztődtek művészek a fővárosi színházakból.- Ez így igaz. Bárdy Gyurinak például, én könyörögtem ki az illetékeseknél az engedélyt, hogy ismét színpadra léphessen.- 6 is politikai volt?- Nem, dehogy. Őt azért ítélték el, mert kiderült az egyik lányról, akit ágyba vitt, hogy még kiskorú. Seregi Laci viszont - és nem ő volt az egyetlen -, az 56-os 53
