Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)
dör Klára, Siménfalvy Lajos, Fogarassy Mária, Labancz Borbála, Szalma Sándor, Bicskey Károly, Karizs Béla, Perlaky István... Közben ismét egymást követték - szinte évente - a politikai „tikitaki” kegyvesztettjei, illetve új kegyeltjei a direktori székben. Mígnem jött a: Radó-korszak A nagy hírű színészdinasztia salja, Radó Vilmos, aki állítása szerint - s ez nem akármilyen memóriára vall! - egy kelléktárban fogant, enyvszagú díszletek között cseperedett fel, s a színházon kívül máshol soha nem dolgozott - színészként, kellékesként, maszek színidirektorként, szervezőként stb. -, megdöntötte a századelőn igazgatóskodó Mariházy Miklós rekordját, ugyanis másfél évtizeden át volt a kecskeméti színház direktora.- Megmondom őszintén, hogy nagyon féltem átvenni a kinevezésemet - emlékezik vissza az 1958/59-es évadra Radó Vilmos. - Ugyanis, mint szervező igen jól kerestem, biztos állásom volt, ugyanakkor előttem kilenc év alatt hat színidirektor váltotta egymást a kecskeméti színházban. Radványi László volt az elődöm, akit olyan pénzügyi visszaélésekkel vádoltak, amiken ma már csak mosolyogni lehet, s mielőtt bíróság elé állították, jó ideig helyettesítettem. Akkoriban már a megyei tanács döntött, arról hocv ki legven a színház vezetőie. de ebbe persze továbbra is beleszólt a Művelődési Minisztérium. A színháziak és a tanács rám szavazott, amire végül fent is rábólintottak. így vettem át az ország egyik legjobb színtársulatának vezetését.-És úgy kezdted kecskeméti direktorságodat, hogy leváltottad a főrendezői posztról dr. Németh Antalt. Miért ?- Ebben több minden közrejátszott. Én Németh Antalt kitűnő rendezőnek tartottam, aki mindmáig emlékezetes, nagyszerű előadást csinált például Shakespeare Szentivánéji álom című darabjából. De az olyan rendezői instrukció, megnyilvánulásai, mint amikor azt mondta a Puckot alakító Galambos Erzsinek, hogy úgy játsszon, mintha Oberon (Dobák Lajos) spermája lenne e darabban, engem egyszerűen felháborítottak. Persze az igazsághoz tartozik, hogy irigy meg féltékeny is voltam rá. Nézd, a Nemzeti Színház egykori direktora, a színházi élet egyik legtehetségesebb alakja volt ő, még akkor is, ha nem engedték színpad közelébe a fővárosban. Helyette Seregi Lászlót neveztem ki főrendezőnek, Németh pedig maradt beosztott rendező. Hatalmas tudása volt, de éppen ezért kisebbségi érzést gerjesztett az emberben, akiről köztudott, hogy gyarló, esendő. Persze, ő is az volt...-Hogyan alakultak az első évek?- Nagyon jól. Talán nem tartanak szerénytelennek, ha azt mondom, hogy direk- torságom első négy évadában fénykorát élte a kecskeméti színház. Erős színészi, tehetséges rendezői gárda gondoskodott erről. Emellett igyekeztünk 2-3 ősbemutatót produkálni minden idényben. Mégpedig úgy, hogy felkerestem az akkori írókat, újságírókat, s felkértem őket darabok írására. Raffai Sarolta például így lett szinte házi szerzőnk. Persze könnyítette a dolgot az is, hogy nálam dolgozott akkoriban az ország talán legtehetségesebb két dramaturgja: először Siklós Olga, majd Osz- tovits Levente. Segítségükkel több külföldi szerző darabjainak magyarországi ősbemutatójára is vállalkozhattunk.- Közben sok új színész is érkezett. Sok fiatal.- Az utánpótlást illetően egy direktornak nagyon résen kell lennie, mindig tudva, hogy kik távoznak és melyik szerepkörök kikkel pótolhatók. Volt olyan év, hogy 52
