Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Már én vagyok a múlt (Varga Imre beszélgetése Vári Attilával)
kiai magyarság és a kárpátaljai magyarok sorsa hasonlóan fog alakulni, mint a moldvai csángók szellemi-nyelvi elnyomorodása. A kollégáim úgy hívtak akkor, hogy a Nagy Utazó és a Nagy Ismerkedő. Például emlékszem arra, hogy az Elérhetetlen föld társaságból én ismertettem meg embereket kortársaikkal. Arra emlékszem, hogy Kovács Pistát én mutattam be Csoórinak, Ladányi Miskának is én mutattam be néhányukat, ók nem is ismerték, itt éltek pedig. Számomra az is természetes volt, hogy Stószra elutazzak Fábry Zoltánhoz, és megkérdezgessek tőle ezt- azt az Esterházy-per körülményeiről. Egyáltalán az érdekelt, hogyan tud egy dolog ennyire az ellentétjébe fordulni. Hiszen ha kitüntetést kellett volna, hogy kapjon valaki, akkor a szlovák parlamentnek pont az az egy szál képviselője, akiről a korabeli pozsonyi német lap azt írta a zsidótörvény megszavazásának napján, hogy Esterházy gróf úr ellenszavazata természetes. S ezt az embert háborús bűnösnek nyilvánították abban a Szlovákiában, ahol - hiszen ezt neked nem kell mondani - a családok egyik fele hirtelen lett partizán, a családok másik fele pedig még mindig tisoista volt. De ugyanolyan fontosnak tartottam azt, hogy az újvidékiekkel tartsam a kapcsolatot. Érdekeltek az írásaik. Volt, aki azt hitte, hogy én csürdöngölőz- tem akáclombos kisfalumban, és közben a népmeséket potyogtatom a világra. Mondom, a rossz nyavalyát, a Benedek Elek mese- és mondavilágát olvasgattam, meg nagyapám meséit hallgattam. Én ezen kívül a Haller Képes Családi Lapokon, a Tolnai Világlapján és az Osztrák-Magyar Monarchián nőttem fel. Központi fűtés, fürdőszoba kényelmében.- írásaidból képzelgés, elvágyódás, ábrándozás érződik. Mondd, nem töltött el a jelen? Máshol szerettél volna lenni? Más korban, más alakban? Szebbnek, jobbnak láttad a múltat? Mindig ilyen voltál?- Ez igazából csak megközelítés kérdése. Mint az Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatban is. Pontosan tudom azt, hogy „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk“, tudom azt, hogy nagyapám bérházában egy szobában összezsúfolódva úgy laktak emberek, hogy még albérlőt vagy ágyrajárót is felvettek, tehát nekem semmiféle ilyen anyagi nosztalgiám a régi korok után nincs. Ami után van, az a letisztult erkölcsiség, ami levonható a korokból, a tanulság fontos számomra. Én a tanulságért megyek vissza, nem nosztalgiából.- De ennek nyilván belső indíttatása is van. Alkati, öröklött dolgok.- Persze hogy van belső indíttatása. De nem vagyok az az író, aki géppisztollyal kiállva a televízió előtt kijelenti, hogy a nép nevében ezennel elfoglalom, mert nem hiszem azt, hogy egy ember, tíz ember vagy akár nyolcszázezer párttag a magyar nemzet nevében beszélhet. Nem hiszek a törpe kisebbségekben, és az óriás közösségekben sem hiszek ilyen szempontból. Ahogy az emberek ujjlenyomata mind más, de ha egy jellemosztályozó-gép rangsorolna bennünket, kiderülne, hogy mindannyian különbözőek, illetve felismerhetően mások vagyunk. Ez a nosztalgia tanulság egy szűk kör számára. Tavalyelőtt egyik író kollégámmal jártunk kint Moszkvában, ahol az ottani világirodalmi kiadó a Volt egyszer egy város című regényemet akarta oroszul megjelentetni, én beszéltem le őket. Mondtam, hogy ne marháskodjanak, teljesen fölösleges. Megjelent angolul, franciául, németül, spanyolul, oroszul egy részlete, ők onnan tudtak róla. Mondtam, hogy teljesen fölösleges, ezek udvariassági gesztusok, a kelet-európai kishalat is illik megmutatni a bálnakiállításon, fölösleges fordítani, nekem a magyar nyelvterületen van erre körülbelül 4623 olvasóm, beleértve az anyámat is. Kész, ennyi. Tehát én nem is hiszem azt, hogy világot fogok megváltani ezekkel az írásokkal. Ki kell írnom magamból, a nosztalgiámat is, s én csak ennyit szándékszom tenni.- Említetted, mennyifélék vagyunk. Minden teremtmény egyedülálló a világban, napjaival, éjszakáival együtt. Milyen álmaid vannak?Foglalkozol-e velük? 22
