Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok
Az éjszaka kihalt, akár egy mezővárosban: a vendégek tizenegy tájban hazamennek. így éri be életrendjével a nyolcmilliós város a falut. A városlakók nem bánják az ilyesmit. A londoniak szívében nyilván ott él a vidék vágya és szeretete, talán Yeats soraival: „Indulok én s megyek most, Innisfreebe megyek —, s kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető: — lesz méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek —, s csak nekem zümmög a mező.” A ködös Albion képzeteiből annyi igaz, hogy a vidék fátyol alatt mutogatja szépségeit. S London se más, mint házak vadona. Mit lát belőle a látogató: a részleteket, az erdőből a fát. Reggel a Hyde Parkban lovasok úsznak a reggeli ködben, mint egy metszeten. A dokkok közt, tekervényes deszkafalak, koromtól fekete utak. Mesterséges öbölben kigyúlt lámpák tükröződnek olajos vízen. Tengerjáró hajó magasodik fel, közvetlen közeledben, mint egy hősköltemény. Hátul daruk, láncok, csigák, kötelek erdeje, s valami hallatlan izgalom: a távolságoké, óceánoké. A kikötő tompa bődüléseivel, elfulladt lánccsikorgásaival a távolság dalait zümmögi. Nagy a világ, kicsi a hazád. * * * Angolhon, Hidak és ködök Sok kormos kémény füstölög. Kastélyok, parkok, labdatér, Mért legelőkön nyáj kövér. A miniatűr Babitsé, pontos. „Hidak és ködök” ... A folyó ködöt pipál és a köd a folyó fölé ívelt hidakat elnyeli. Ez történt, nemrég, napokig. Az ez idei köd — szakértők szerint a legkomiszabb ebben az évszázadban — állítólag. Németországból érkezett. A rajnai vártán felfúvódott; a kövér és jómódú Hollandiában meghízott; átgördült a csatornán; hidastul, házastul, palotástul elnyelte Londont. Kezdetben közönséges köd volt; európai. Hidegszürke, nedves és csípős. Egy éjszaka kellett hozzá, hogy Londonban asszimilálódjék. A légnemű köd, a nyolcmilliós város fölött megtelt ipari tartalommal, hogy úgy mondjam: „városiasuk”. Kémények tevékeny regimentje szorgosan működött. Hála nekik: a köd megtelt, korommal. Oly mértékben, hogy egy köbhüvelyknyi levegő koromtartalma meghetvenezereződött. Ennyi levegőben általában tizenkétezerötszáz koromrészecske foglal helyet. Ha nincs köd. Ha olyan köd van, amilyen a minap, akkor a köbhüvelyknyi tartalomban a koromrészecskék elszaporodnak. Tizenkétezerötszáz koromrészecske helyett nyolcszázhetvenezer koromrészecske szállong. E hetvenkedően nagy mennyiségű korom okán London ilyen időben ama másik Babits-verset idézi: fekete, fekete, fekete, fekete kelme, fekete elme, fekete arc és fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velő és fekete csont. .. Babits e költői képe Londonban szó szerint valósággá válik. Ha köd van. „Fekete kelme, fekete elme” — való igaz ez: nem képes beszéd! Londonban, ha köd van, feketülő kedvvel látja az ember ingének vásznát fekete kelmévé kormosodni, otthona és a színház között. A fekete vér se puszta költői kép itt ködös időben. Akinek ilyenkor ered meg az orravére, annak a zsebkendőn bizony valóságosan fekete vér hagy koromnyomot. Az igazi köd a ködös Alhionban azonban ritka. A folyó évszázad utolsó négy esztendejében összesen háromszor volt szerencsénk hozzá. 1949-ben és 1950-ben csalódtam benne. Anglia e téren nem felelt meg a várakozásomnak. Korántsem volt olyan ködös, mint mondják. Ezt zokon vettem Nagy-Britanniától. Úton-útfélen hangoztattam, hogy Anglia, ködben, nem termel 45
